Mindenki nyugodjon meg, a balszerencse áradása természetesen folytatódik, tegnap előtt éjjel arra ébredtem, hogy felgyulladt az ágyam.* Jó, akkora lángok nem voltak, hogy mondjuk leégjen a hajam, de egy tízes csomag papírzsepi komplett elégett(és a lámpa is, félig), még úgy is, hogy a zacskó eléggé lassítja a folyamatot szerencsére. Annyi füst volt, hogy csodálkozom, hogy nem fulladtam meg nem kezdett el vonyítani a tűzjelző, egyébként a szoba ajtaját sem mertem kinyitni, pont ezért. Igazából én vagyok a hibás, meg a sóher fejem, hogy nem vettem magamnak egy állólámpát hónapokkal ezelőtt. Így most a kislámpámat használom olvasni, ami pont odaért a matrac széléhez, ahol pont ott volt egy csomag zsepi, ami persze felgyulladt. Meg egy kicsit Thomas Hardy is hibás, mert elaludtam a könyvén. Amúgy ettől függetlenül ez a Far from the madding crowd egy egész jó könyv, olvassa mindenki.

De vannak azért jó dolgok is, mint hogy nekem kell kifizetnem egy teljesen új matrac árát, mert adtak egy használtat. Vagy hogy teljesen németül beiratkoztam a német tanfolyamra, és B2.2 a szintem (!!), pedig azt hittem, hogy nem is tudok németül. Azóta még ma a könyvtárba is beiratkoztam teljesen németül, kész szerencse, hogy érettségi után 5 évvel csak sikerült lekűzdenem az én nem tudok megtanulni németül szindrómát. Amúgy a könyvtárost meg Károlyinak hívták, úgyhogy felesleges volt az erőfeszítés, de mindegy. A Staatsbibliothek Zu Berlin gyönyörű, és szocreál és impozáns, és a FSZEK kösse fel a nadrágját. Kár, hogy az internet nem működött a laptopomon, amiért tul.képpen odamentem és hogy szexi szemüveges fiúkat lessek. Arra is jutottam, hogy miért nem tanultam építészetet, akkor most könyvtárakat tervezhetnék, vagy reptereket, vagy bármi hasonló impozáns dolgokat, és az apukám úgyis mindent megtanított volna, amit a BME nem. (Amúgy Magyarországon nincs olyan, hogy tandíjkedvezményt kapok, ha valamelyik szülőm is ugyanarra az egyetemre járt? Mondjuk a nagyapám meg a Corvinusra járt, és ott erről nem volt soha szó, bár akkor nem is ez volt a neve)


*még én magam is felröhögtem, miközben ezt leírtam,  úgyhogy természetesen nektek is szabad

Mióta az a legnagyobb problémám, hogy  a fiúm Amszterdamban van, én pedig Berlinben  tikkel a szemem    nincs munkám  túl sok kávét ittam és most fáj a gyomrom, úgy érzem, nincs jogom igazán komoly dolgokról, vagy komoly problémákról beszélni. De azért az csak észre veszem, hogy a az emberek egyik fele a Balatonon van, a másik meg nyáresti esküvőkre jár, vagy házasodik, nem?

Szombaton volt az esküvője a barátnőmnek, haha, "barátnőmnek" (who am I kidding?) akinek kölcsönadtam a nyomtatóm , és én elfelejtettem szólni, hogy nem megyek. Azt hiszem, ez egy rettenetesen bunkó lépés volt, de nem kell túl naivnak lennem ahhoz, hogy azt gondoljam, nagy eséllyel nem is vették észre, mivel voltak vagy háromszázan. falufesztivál Olyan rossz embernek érzem magam, hogy ezt mondom, de kiszámoltam, és nekem ez, hogy elmegyek erre az esküvőre kb. 100ezer forintba került volna. És tudjátok, hónapokkal ezelőtt azt gondoltam, hogy nem érdekel, hogy mennyi, Cs esküvőjére mindenképp elmegyek. De most, minden után, hogy ténylegesen mióta elromlott a nyomtató, egyszer sem keresnek(évek óta), de még annyira sem vagyok fontos, hogy 10 percet velem együtt töltsenek, én már nem akarok úgy tenni, mintha barátok lennénk, mintha fontosak lennénk egymásnak,  mert amikor én próbálom tudatni vele, hogy megértem a pénzügyi helyzetét és nem fogok veled új nyomtatót vetetni, akkor fröcsögve ordít velem, hogy mégis mi közöm nekem az ő pénzéhez, akkor úgy gondolom, hogy pont nem kell, hogy a továbbiakban érdekeljen. Mármint gondolom, hogy azt is mondhattam volna, hogy semmi gond, ugyan olyan állapotban kérem vissza a nyomtatót ahogy volt, oldd meg magad a költséget. (Ő meg azt mondja nekem, hogy nekem nincs pénzem. Nekem mikor lenne képem bárkinek ezt mondani? Soha?)

De nem is erről akartam írni, és nem is tudom, miért vagyok olyan keserű ezzel kapcsolatban. Ja, de tudom miért, hát mert vannak ezek az emberek, akik egyszerűen mindig azt gondolják, gondolhatják, hogy ők jó emberek, ők a jó emberek minden szituációban, ők Isten szava szerint cselekednek, de igazából még a biciklimet is elfogadták volna kölcsönbe. remélem azon meg lett volna egy jó kis nyolcas
Szóval mindezek után úgy gondoltam, hogy nekem nem kell a világ végére utaznom erre az esküvőre (50 ezerért) vennem egy ruhát (kb 20 ezerért vagy nem tudom, mennyi egy elegáns konzervatív esküvőre való ruha? de ha nem is veszek, akkor pedig egy elegáns szandált kellett volna vennem) és egy Herendi vázát akartam adni (további 20-30 ezerért). Amúgy tudom, hogy nem muszáj ennyi pénzt költenem nászajándékra,   de úgysincs olyan sok közelinek gondolt barátnőm, nekik meg szép ajándékokat akarok adni. Azt sem tudom, hogy az ilyen Zsolnayk meg Herendik divatosak-e, de én nagyon szeretem. És amúgy világos, hogy ennél anyagiasabbnak nem is tűnhetnék, de azt hiszem nem igazán erről van szó, hanem az évek alatt egy csomó kicsi dologról. Mert azon már rég túlléptem, hogy a lánybúcsúra nem hívtak meg, bánom is én, de hogy még a vacsorára sem sikerült, csak a "szeretetvendégségre", ez egy kicsit ő, izé, mellbevágó. Egyáltalán, mi ez a divat, hogy a vendégek egy részét nem is hívjuk meg a vacsorára? Ha valakire nem akarsz költeni 3ezret, hogy ehessen egy rántotthúst, akkor minek hívod meg az esküvőre? És hogy meghívod kb az egész gyülekezetet, ugyanakkor pont a barátnőidet nem sikerül meghívni a vacsorára? Ugyanakkor meg a meghívón ott van, hogy borítékba zárt nászajándéknak örülünk, hogy megkönnyítsük a költözést (Grácba vagy hova) aha persze, 5 eurós Ikea utalvány. apjukfülit

Mérges vagyok, keserű és szomorú, és igazából miért mindenki a nagy szakításokról beszél, amikor a barátságokat sokkal nehezebb lezárni?

múlt hétfő 13

A hétfői napot nem tudom mással magyarázni, mint hogy 13-a volt. Visszagondolva persze már főleg csak röhögni tudok magamon, mert igazából minden akkora katasztrófa volt, hogy még Bridget Jones is megirigyelné. Esküszöm, csak azért nem szakadt ketté a fenekemen még a nadrág is, mert az már az első munkanapom reggelén megtörtént. (Amúgy ezen azóta is fel vagyok háborodva, mármint ugyan akkora ez a nadrág, mint amit a tom taylorban vettem két éve, és az nem szakadt el, igaz, hogy volt kb 8 ezer árkülönbség, de akkor is)

Pár napja szétesett az ágyam,iszonyú félelmetes volt, békésen alszom, majd egyszer csak arra ébredek, hogy reccs, aztán pár perc múlva zutty, és a kerett jobb oldala kiesett. Még ahhoz sem vagyok elég ügyes, hogy valami vad szex közben törjön szét az ágy. Tegnap éjjel megint reccsent az ágy egyet, amikor rátettem a hátizsákom, azóta rettegve alszom.

A hűtő ajtaja pár napja kilazult, hétfő reggelre pedig teljesen tönkrement, be sem lehet csukni, hajnali 5-kor arra ébredtem, hogy jön egy fénycsóva a hűtő felöl, fél 9-kor pedig arra, hogy teljesen leeresztett, a csirkecomb megromlott, a spenótlevél is, gondolom nem egy éjszaka alatt, hanem több napos nem rendesen működő hűtőtöl. Meglepően gyorsan hoztak egy másikat, de ennek meg a fagyasztójának az ajtaja nem nyílt ki, aztán meg szétesett, de ezt is megcsinálták. Csak épp most két hűtő van a szobámban, mert a régit nem lehet kikapcsolni, és akkora zúgás, hogy inkább vmi hullámverésnek képzelem.
Amúgy még a zuhany lefolyó is eldugult, pedig én mindig kiszedem a hajam fürdés után, és egyszerűen nincs gusztusom belenyúlni, miután mások használták 1967 óta. Ezt már nem volt képem jelenteni a törött ágy és hűtő után, úgyhogy öntöttem bele tisztítót, hát, majd meglátjuk.

Aztán meg, hogy pénteken még úgy állt a helyzet, hogy most akkor van két szakmai gyakorlatom, hétfőn meg hirtelen egy sem volt. Akiknél pénteken voltam tulajdonképpen korrekt volt, mert nem mondtak semmit, de a másik, no tőlük kiborulok. Mármint, hogy van ez, hogy egy hétig várom, hogy megmondják mit csináljak, csak hogy rájöjjenek, hogy igazából nem is annyira tudnak nekem feladatot adni. Én ezt már nem értem, ingyen akarok dolgozni, és akkor tessék.

Amúgy a legjobb dolog ami történt hétfőn, hogy főztem magamnak szuper rizottót. Ennek ellenére azt mondom, hogy ne főzzetek kollégiumban rizottót, mert borzalom. Mármint én mindig naiv vagyok ,és azt gondolom, hogy ez milyen egyszerű, mit nekem egy kis gombás rizs, aha, persze. Kicsit mindig előfőzöm a rizst, hogy a zöldség ne főjön teljesen szét, mire megpuhul a rizs (ha már az a koncepció, hogy ezeket együtt főzzük), de akkor ezt a rizst bele kell öntenem egy másik tálba. Aztán a csirkelét forralom fel, és azt öntöm egy másik tálba, csak hogy mituán a zöldség kész ezeket mind összeönthessem újra. Mindenesetre szuper lett, még annak ellenére is, hogy a spenótlevél megromlott, úgyhogy azt nem tudtam beletenni. Azt hiszem, hogy a kecskesajt a dolog nyitja, és hogy lépjünk túl azon, hogy egy barna izé az egész.

hát ez itt nem Anglia

Szóval meglepődtem azon, hogy meglepődtem azon, hogy fehér a bolti eladó itt Berlinben.

Amúgy mielőtt elkezd valaki fröcsögni, hogy mekkora rasszista vagyok, csak mondom, hogy Londonban kb nincsenek fehér bolti eladók, KFC dolgozók, Tesco takarítónők, vagy hasonlók. Egyszer meg jelentkezni akartam egy állásra vmi drogériába, és akkor a csoporttársaim közölték velem, hogy kár is, oda úgyis csak pakisztániakat vesznek fel.