2015. június 22.

intern

Szóval megláttam ennek az Intern című filmnek az előzetesét, és egyszerűen muszáj volt felnevetnem rajta, mert mégis mennyire témába vág ez a film az életemet illetően? Na jó, csak annyi , hogy gyakornok.

Igazából tulajdonképpen olyan fárasztó, hogy a társadalom milyen nagyon meghatározza, hogy melyik életkorban mit kellene csinálnom, de én mindent túl későn csinálok, úgyhogy egész életemben úgy érezhetem, hogy lemaradok valami fontorsról. Mint mondjuk most ez a hülye Erasmus, meg szakmai gyakorlat meg mit tudom én. Pedig egyébként nekem már az is olyan nagy trauma volt, hogy elvégeztem az egyetemet. Jobban mondva, hogy nem vagyok már diák. Lezárult egy korszak, és most már tényleg felelősségteljes felnőttnek kell lennem. Egyrészt persze semmi nem változott, mert én semmit nem változtam (még mindig állandóan kések 10 percet), meg ugyan úgy meg kell felelnem, csak nem a vizsgakérdéseknek, hanem a feladatomnak amit elém raknak, és ha nem tudom megcsinálni, akkor ugyan úgy rossz embernek fogom érezni magam, mintha megbukom a vizsgámon, nemintha az érdemjegy én lennék, vagy a pillanatnyi teljesítményem az excel táblában én lennék, de mégis mikor látom ezt be a megfelelő pillanatban? Soha, perszehogy soha. Másrészt pedig, úgyis fogok jelentkezni egy második mesterre, de attól nem lesz minden a régi, mert már 24 vagyok, és nem akarok már emlékezni arra, hogy mégis mennyire komoly felnőttnek tűnt valaki, aki 24 éves amikor mondjuk 16 voltam, mert akkor úgyis csak elborzadnék. Tudom, hogy azt mondják, hogy a kor az csak egy szám, de egy olyan szám, amit úgysem tudok teljesen levakarni magamról, még akkor sem, ha mániákusan kenem az arcomra a krémet és nem eszem 7 után (dehogynem, kit áltatok?) mert a korom valahogy mindig az identitásommá válik, főleg tavaly óta, mióta a fő gondoltatom az, hogy jesszusom, 24 vagyok. 16 évesen talán már nem emlékszem, hogy mi volt a fő gondolatom, de egészen biztos, hogy nem az, hogy bezzeg az anyám az én koromban.... És hát, most úgy érzem, hogy a kor az nem csak egy szám, hanem egy kicsit mint egy korszak is, egy rakás szituáció, amibe belekerülök, mint mondjuk, hogy el kell mennem az állásinterjúra, vagy hogy vennem kell egy blézert, meg egy uzsonnásdobozt, és komolyan kell kinéznem hétfő reggel.

Ugyan minden második szavam az, hogy rettenetes, de tényleg rettenetesen kiábrándító és ijesztő, hogy 24 éves vagyok, és még mindig nem tudom igazán pontosan, hogy mit kezdek az életemmel. Szégyenletes, de mostanában kezdek csak rájönni, hogy ténylegesen mekkora privilégium, hogy igazán azt csinálok, amit akarok, mert ha mondjuk Sierra Leonén laknék, akkor biztos lenne már vagy 5 gyerekem meg egy 30 évvel idősebb férjem, vagy 10 éves korom óta egy gyárban dolgoznék,úgyhogy roppant hálásnak kell lennem a sorsomért. Az is vagyok, persze, de ez nem segít. Ettől még nem tudom igazán, hogy mi van. Annyiban már egészen biztos vagyok, hogy nem annyira szeretem a szociológiát, az antropológiát viszont igen. Az is a helyzet továbbá, hogy van ez a fura képzetem magammal szemben, hogy milyennek kellene lennem pontosan, és mi kellene érdekeljen, és hogy majd antropológus leszek, és a Seatommal járok minden reggel 10-re órát tartani a második kerületi fényes lakásomból, de igazából a dolgok most egyáltalán nem így állnak.

De az aggodalom akkor is midnig ott van a fejem felett, hogy mi van ha elhalasztok valami fontosat? Mi van, ha ezzel, hogy felmondtam, valami roppant fontos tapasztalatról maradok le? És egyáltalán, van-e valami olyan univerzális tapasztalat, amit meg kéne szereznem, ahhoz, hogy megfelelő legyek (magamnak, vagy bárki másnak)? Ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy nem igazán, mert mégis mitől leszek egy kicsit is érdekes, ha nem attól, hogy más a tapasztalatom, mint az összes többi embernek? Habár persze mindenkinek más a tapasztalata gyakorlatilag mindennel kapcsolatban, a mai napról, az Erasmus ösztöndíjról, vagy az eperfagyiról, és ez ijesztő is, mert akkor mégis mi az, ami összeköt minket embereket? Mitől fogjuk megérteni egymást? Én még mindig nem tudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése