hogy most mi hiányzik

no, hát pontosan ez, hogy nyár kivéve a hülye kromatikus aberrációt a harmadik képen. Londonban nem tudom igazán, hogy mit jelent a nyár.
mert Budapesten, és Szegeden van jelentése, a Balatonon mindig nyár van, Berlinben pedig csak szabadság, akkor is, ha kínosan szeles.

a budapesti nyár olyan, hogy odaizzad a metrón mindenki lába a bőrüléshez, ezért sose ülök le, a budapesti nyár olyan is, hogy amikor állok éjjel a Kosztolányin hazafelé menet, akkor egy pillanatra minden lehetségesnek, de legalábbis végtelennek tűnik, és amikor kinyitom az ajtót, és megcsap a langyos szellő, akkor ténlyeg hazaérkezem. a budapesti nyár még egy csomó rozéfröccs is, és amikor fura filmekre ülök be a moziba, mert ott nincs kánikula.

a szegedi nyár egészen fülledt, otthonos, és mindig van dinnye. fagylaltot eszünk vacsorára, és mezitláb megyünk ki a postáért. amikor eljönnek a rokonaink vacsorára semmi nincs itthon, csak paprika és sajt, mert senki nem eszik semmit, csak barackot, és szedret, amit időnként leszedünk a fáról.az unalmas délutánokon a szüleim dolgozószobájában fekszem a szoci kanapén, amikor végképp elviselhetetlen a meleg, de a klímát nem tudjuk bekapcsolni, mert elveszett az elem a távirányítóból. a gyerekkori nyarakon vidéken néha mezitláb bicikliztünk, és ettől apám mindig frászt kapott.

a balatoni nyarakon mindig mindenhova biciklivel megyünk, legtöbbször déli 12-kor indulunk, pedig mindig megígérjük magunknak, hogy soha többet ilyet nem csinálunk.időnként nem felejtünk el naptejet kenni az arcunkra, de akkor meg lecsúszik napszemüveg. húsz perc alatt Fonyódra biciklizünk valami szükségtelen dolog miatt,de a végére olyan melegünk lesz, hogy muszáj legalább egy fagyit enni. a balatoni nyáron elbiciklizünk a kedvenc strandunkra, és néha a kertmoziba, a barátnőim idegen fiúkat szednek fel, akik aztán drága koktélokat vesznek nekünk, amikért mi sosem adnánk ki ennyi pénzt, a fonott szék fura mintákat nyom mindenkinek a combjára, és hallgatjuk a szomszédnő rikácsolását. de a balatoni nyár leginkább a víz illatú szellő ami az arcomba fúj, miközben a fenyők alatt biciklizem.