egyébként, amikor elkezdtem ezt a blogot, az eredeti cél az volt, hogy képeslapokat fogok közölni, nem mintha bárkit is érdekelne ez, rajtam kívül persze, (tehát nyílván a saját szórakoztatásomról szólt volna ez az egész. aztán meg persze elkezdtem írni.mindenki nagy örömére.(gunyoros kacaj)

Jó, a twitterre zavaróan hajazó egymondatos bejegyzéseknek jobb lesz itt és most véget vetni. Mivel, ugye, semmi jóra nem vezetnek. Meg különben is. Nem hiszek a twitterben. Sőt, a facebook mobile-ban sem, nem akarok azonnali üzeneteket meg képeket kapni a telefonomra, csak az ipodomat szeretném vissza,de azt nagyon. höhö.
Most még egészen sok mindent kellene elolvasni holnapra, és nem igazán fűlik a fogam hozzá, amitől egyébként még lelkifurdalásom is van, de ez már egészen az apróbetűs részhez tartozik.
Rájöttem, hogy nem vagyok pillanatnyilag képes semmilyen emelkedett vagy hátköznapias gondolat közlésére.
A nap kérdése továbbra is az viszont, hogy hogy lesz a kakaóban kevesebb kalória mint a tejben.

shit happens

ha nem lenne ez a blog,akkor senki nem tudná meg Timin és a random fiún kívül, hogy ma beleesett a fülbevalóm az Afrika café wcjébe, és hogy igen, én kiszedtem.

életem nagy kérdése még mindig az,hogy miért nem lettem menő.
és hogy miért nem merek hozzászólni az emberekhez.*




*néha még azokhoz sem akikhez legjobban szeretnék



tudomtudomtudom

az ilyen szoc házik gépelése közben próbálom azt képzelni, hogy Carrie vagyok a szex és new yorkból, most már csak a macbook hiányzik és mr big. (mert hogy igen,ablak előtt írom:D)

200. bejegyzés

(Örömésboldogság!)


Álmomban Timivel Fonyódon(wtf???) voltunk, ott a strandnál,ahol van ez a viszonylag hosszú üzletsor,ami félköríves(??,és előtte egy parkocska van. igaz,most nem parkocska volt ott,hanem magas fűvű mező,(mint az Afrikát bemutató filmekben) mi meg ültünk és fagyit ettünk, közben pedig még valami piros epres fagyiért keltünk harcra (miafrász??),mert az epres volt, és piros,és csodás(hhha),de úgy emlékszem a kűzdelmet elvesztettük,tehát inkább visszareppentünk a tisztásra,amikor is észrevettem,hogy elveszett a tarisznyám, NA DE! jött a gonosz öreg néni, és nem akarta visszaadni a lekvárunkat (ami különben mind a kicsi tarsiznyámban volt)(álmomban tudtam, hogy ez meg sárga (WTF?????)), csak ha fizetünk 2000-et minden üvegért (kacaj), ekkor mi meg úgy döntötünk hogy inkább letámadjuk a nénit, és már majdnem kicsavartuk teljesen a kezét mire odajött hozzánk és konstatálta, hogy éppen majdnem eltettünk a lábáról egy nénit, aki inkább egy boszorkány volt, mint néni,na de a lekvár még mindig nincs meg.

Odáig is eljutottam, hogy ma beírtam Durkheim nevét ebayre.
Lehet hogy itt már valami gond lehet....?

ja bezrabótni.

vajon az mennyire gáz,hogy már most nincs kedvem holnap felkelni.










na de a cél ugye szentesíti az eszközt.

mennyire szar már hogy zp már most bezárt*






*legalábbis ezt hallottam.

ma meg azt hiszem, hogy berúgtam egy háromkettes boroskólától, majd a képembe vágódott a tény, hogy az akiről azt hittem bízik bennem legalább annyira mint én még annyira sem, és csak a anővérében. ez egy kicsit rosszul esik. de sebaj.
illetve baj,de most alszom.

szóval az a helyzet, hogy jó szokásomhoz híven már megint nem tudom, hogy mit akarok.(vajon hány bejegyzésemben szerepel ez a mondat?) továbbá az is a nagy harci helyzet, hogy megint valami furcsa szorongás lett úrrá rajtam, és végre rájöttem, hogy én nem csak hogy nem akarok, nem is tudok egyedül lakni, még nem, majd máskor, és gyanítom ez a baj, hoyg túl sokat vagyok egyedül, és ez egészen rossz hatással van a az ilyen szempontból gyengélkedő idegeimre, és egyébként az is van még, hogy hiába corvinus, én már nem is vagyok benne biztos hogy én biza szociológus akarok lenni, merthogy az spsstől már most idegbajt kapok, a nénitől meg végképp, és nem is vagyok biztos benne, hogy ez egyáltalán nekem való, én utálom a számokat,meg úgy egyáltalán...és még az is a problémám illetve ez nem probléma hanem rettenetes félelem, hogy egyedül maradok, és még akkor is, ha józan ésszel próbálom lebeszélni magam erről akkor sem mindig sikerül, és különben is hogy van ez kérem. de elhatároztam, hogy jelentkezem vmi diákszervezetbe, csak mert nem vagyok gyáva!
(én igenis szerethető ember vagyok)

ezt hívják kérem, writer's blocknak.
de lehet, hogy ez már egy fokkal rosszabb is, mert tudom, hogy mit akarok írni, csak nem tudom leírni.
ez itt a baj.

meg az, hogy kedves b, látni sem akarlak.vagy bírlak. és idegesít az okos hangod. ami egyébként tényleg okos.

School has me all sorts of excited.
ma amikor oroszon felkiáltottam, hogy ez a betű úgy néz ki mint a pí,akkor meg mindenki felszisszent, hogy te meg pszes vagy,vagy mi?
egyébként meg a bölcsészség sztereotípiája voltam egész eddigi életemben.
ó hát jaj. jót tett az az analízis.

I'M HOOOOOME

England, I love you.
Oxford, you might just be my second home.