A kolléganőim mind hazamentek, nekem meg ötig kell maradnom és nincs semmi komoly munkám (de majd a munkámról is írok, mert bár ez a második sor amit leírok, már most tudom, hogy belejöttem a blogolásba höhö), szóval írnom kell mindenről.

Pontosabban írnom kell az új fiúmról, mármint.. micsoda váratlan fordulat.

Nekem mondhatni semmilyen gyakorlatom nincs a kapcsolatokban, mert amik voltak kapcsolataim, azok olyan régen voltak, és olyan rosszak voltak, hogy szerintem biztos nem is számítanak. Ez a fiú meg tegnap felolvasott nekem és tök romantikus volt, még akkor is, ha igazából egy kicsit majdnem elaludtam a vállán. 

Szóval amúgy úgy volt, hogy felmentem erre a randivonal nevű oldalra, amit anyukám talált meg a Nők Lapjában, ami miatt persze halálosan cikinek tűnik, de most már mindegy, kibírtam a 60 éves férfiak üzeneteit is, mert ott volt ez a fiú, és aranyosan írogatott nekem vagy másfél hétig minden nap, mert ő akkor éppen Amerikában volt üzleti úton, szóval cukin írogatott, és én lehet, hogy napi százszor megnéztem, hogy válaszolt-e már, pedig mindig hajnalban válaszolt. 

És aztán randiztunk, és én vagy 20 perccel hamarabb odaértem, mert a munkahelyemről mentem, és ő már ott volt, és nagyon-nagyon aranyosan szaladt felém, és valaki azt mondta, hogy ez a fiú igazából egy golden retriever, és lehet, hogy tényleg egy aranyos golden retriever, mert mindig mosolyog rám és nagyon-nagyon siet felém amikor meglát, és nekem esküszöm megolvad a szívem tőle. Meg amikor nem akarok az utcán giccses tinédzserek módjára csókolózni, akkor ilyeneket mond, hogy "hadd irigykedjenek", ami tök vicces. Amúgy meg csupa jó randijaink vannak, mert ez a fiú szinte mindig akar csinálni valamit, voltunk már színházban meg moziban, enni, koktélt inni, kerámiát festeni, teaházban, a Duna parton, mit tudom én. Voltunk még a Balatonon is, ami olyan romantikus volt, hogy csak na, csak jókat ettünk meg kártyajátékokat játszottunk három napig, és én tényleg nagyon élveztem. 

Jaj, ez a poszt csupa giccs, szóval leírom azt is, hogy ez a fiú egy kicsit szentfazék, vagy olyan jó meg illendő vagy nem is tudom, és hetekig azt hittem, hogy jó, akkor mi most akkor már soha nem fogunk szexelni az idők végezetéig. Aztán szexeltünk és abban is egy kicsit szent vagy nem is tudom, olyan illendő, és az orális szexre rázta a fejét, hogy nem, az nem oda való, és ezzel még nem tudom, hogy mit kezdjek, bár arra jutottam, hogy na jó, talán amúgy nem ez a legfontosabb aspektusa a kapcsolatunknak. Nem is tudom, valahogy fontosabbnak hittem a szexet, mint amilyennek momentán tűnik, vagy lehet, hogy ez azért van, mert más dolgok meg működnek, és a világ ilyen, hogy egyensúlyban van, meg van másféle intimitás, és jót tesz a lelkemnek, hogy megsimogatják a fejem.

Másrészt meg még próbálom megérteni ezt az egész kapcsolatban levést is, vagy nem is tudom. Szóval egy kicsit azt képzeltem, vagy nem is tudom, az volt a gondolatom, hogy ha az ember kapcsolatban van, akkor az életének a többi területe is kicsit jobb lesz, de nekem nem lett igazán jobb meg talán nem lett semmilyen. Szóval, hogy én még mindig eléggé szorongok magam miatt, a testem miatt, a szőr miatt a testemen (szerencsére ez a fiút azt hiszem nem érdekli annyira mint engem), meg hogy hogy kell lenni.Igazából arról van szó, ill. azon gondolkodom egy csomót, hogy attól, hogy valaki elég nagy valószínűséggel fantasztikusnak lát, attól én még nem érzem magam fantasztikusnak. Ezt nem tudom összeegyeztetni. Nem tudom, hogy hogy kell azt csinálni, hogy voltunk strandon, és ne foglalkozzak azzal, hogy túl nagy a fenekem (pedig tudom, hogy a fiúmnak tetszik a fenekem, mert már sokszor mondta), meg hogy mindenem túl nagy és túl fehér.

Pedig amúgy teljesen hülye vagyok, mert nagyon kiegyensúlyozott ez az egész, és esküszöm, hogy nem azért mondom, mert cukinak tartja, ahogy kötök a kocsiban.De ez a fiú levenné a saját zokniját és odaadná nekem amikor fázik a lábam a kiránduláson és szandál van rajtam és szerintem ez a legaranyosabb és legmeghatóbb dolog, amit valaha valaki tenni akart értem. 

Meg még a problémáimmal is foglalkozik, ami szintén meghat, mert más fiúk nem vették olyan komolyan a problémáimat, de ez a fiú 10 percig hallgatja a telefonban, amint arról beszélek, hogy nem nem komplett a pszichiáterem. Amúgy az a baj, hogy tényleg nem komplett a pszichiáterem, és ezt nem azért mondom, mert lejjebb vette a gyógyszerem, és most hülye lettem, bár amúgy tényleg lejjebb vette a gyógyszerem, mert jobban vagyok, hanem olyan spirituális meg áltudományos bullshiteket mond nekem, hogy akárkinek elmesélem, azt mondják, hogy ők ott álltak volna fel. Nincs kedvem minden részletet elmondani, mert túl kellemetlen és intim, de az egyik legjobb rész az volt, amikor valamit a túlsúlyommal kapcsolatban meg a fogyásról mondtam, és akkor azt válaszolta, hogy ezért a következő életemben meg fogok bűnhődni. Hogy mi??? De egyébként is olyan spiri dolgokat ont, hogy na, nem is tudom hova tenni, egy orvostól meg különösen nem tudom hova tenni. 

Egyébként meg egész jól haladnak a dolgaim, de rájöttem, hogy persze többet, jóval többet akarok blogolni, (szóval remélem, hogy olvas még valaki?)