mérges kövér nő

 Akkor lettem főleg mérges kövér nő, amikor Schobert Norbi először elkezdte ezt a kövér nőzést, meg hogy az ő felesége miniszoknyában szült. Erről már írtam instán rövidebben, és ha azt olvastátok, bocsi, ez valamennyire ismétlés lesz, de nekem itt most meg kell mondanom a magamét. 

Szóval két fő élményem van, amit meg akarok osztani: Az egyik, amikor 14 éves vagyok és az iskolai bálra kerestünk ruhát, anyámmal meg a nagynénémmel álltunk egy báliruha szalon kirakata előtt, és én egy pántos ruhát nézegettem. Annyira a fejembe égett, ahogy a nagynéném kijelenti, hogy mit képzelek, ujjatlan ruhát semmiképp. 

A másik, hogy én egészen sokáig (mondjuk egyetemista koromig, vagy mit tudom én) nem is gondoltam arra, hogy szép vagyok-e vagy ronda vagy milyen az arcom, mert annyira lefoglalt a kövérség kérdése.

Aztán van még az, amiről nem rég beszéltem a terápián a pszichiáterrel, hogy 8 éves vagyok kb. és anyám megbeszélte a tanár nénivel, hogy lehetőleg nem vehetek poharas kakaót, mert hízlal. Arra is emlékszem, hogy 30 forint volt, és nagyon finom. 

Szerintem nem jó a kövérséget, vagy bármilyen, bármekkora túlsúlyt kizárólagosan traumaként beállítani, de jó sokáig tartott, mire egyáltalán szóba került nekem a pszichiáternél. Mondjuk lehet, hogy ez nem teljesen véletlen, az előző pszichiáterem nagyon-nagyon sovány volt, meg volt valami karót nyelt vibe-ja, ami miatt mondjuk párkapcsolati dolgokról is nehezen (vagy leginkább sehogy) nem beszéltem vele. 

Tegnap láttam ezt a képet a H&M-ben, és egyrészt mondjuk az a baj, hogy teljesen normálisnak tűnik, mert nekem, meg másoknak is normális, hogy ennyire vékony nők vannak katalógusokban, a Zara honlapján vagy bárhol, közben meg az emberek többsége nem így néz ki. Én ezen a képen nagyon felmérgeltem magam, mert 2023-ban már normalizálódhatna az, hogy átlagos(abb) testeket mutatunk azon kívül, amikor direkt arról szól a kampány, hogy gyerekek, nézzétek, átlagos testek, és akkor beraknak pár modellt, akiknek szokatlan szeplőik vannak meg hézag a foguk között. 

Én egy mérges kövér nő vagyok, mert tudok vásárolni magamnak a H&M-ben bármilyen fehérneműt, de nálam sokkal nagyobb nők nem igazán. Tudok vásárolni magamnak melltartót, de ha tényleg nagy mellem lenne, nem tudnék, mert a hátkörméret nem igazán nagy, csak a kosár. Mérges vagyok, mert állandóan elmegyek mindenféle boltokba, és habár a címke szerint XXXL-ig léteznek bizonyos dolgok a Mangóban, és nekem nincs is szükségem ekkora méretre, de nem tudom megvenni a kabátot ami tetszik,  mert nem létezik a boltban csak xxs-től m-ig. Én egy kövér nő vagyok, nem szegény nő, és csomó boltba odavinném a pénzem, de nem tudom, mert állandóan ki van fogyva a méretem (mint mondjuk a Springfieldben is). Mérges kövér nő vagyok, és nem fogok viszonylag drágán olyan (magyar dizájner) márkáktól vásárolni, ahol csak egy méret van és éppen jó rám, mert bár értem a logikát ami mögötte van (olcsóbb előállítás, ezáltal valamivel alacsonyabb árképzés, blabla, micsoda közgazdász vagyok) Teljesen megalázónak érzem az ilyen egyméretes bóhóckodást, mert elnézést, de senki nem egy méret, és nem tudom kiverni a fejemből, amikor jött Bolla Viktória a Viktória Bolla márkájával, aminek az egyik kampányában a "mindennapi hercegnők" vagy valami hasonló volt a tematika, és akkor az egyik arca Epres Panni meg még pár objektívan nagyon szép influencer lány, Fatima Panka közéjük téve mint valami token nem magyar és kicsit nem piszkafa vékony lány.

Tudom, hogy ez egy sovány (haha) próbálkozás volt a testpozitív akármire, de elnézést, a body positivity nem erre van kitalálva. Nagyon sok mindent értek ezzel kapcsolatban,és biztos sokat nem, mint mondjuk egy átlagos színesbőrű vitiligo-s ember kűzdelmeit. Azt viszont értsük meg, hogy a body positivity a kövér embereknek lett kitalálva, kövér fekete nők kezdték el ezt a mozgalmat, sajnálom. Tudom, hogy ott van Julcsa, 58 kilós és teljesen elégedetlen az alakjával mert nincs csípője, meg Marcsi, aki utálja az állítólag elálló fülét, a nagy mellét, vagy hogy szőrös az akármije, de ez nem erről szól. Tudom, hogy mindenkinek meg kell küzdeni a saját démonaival, és én ezt most nem is akarom elvitatni senkitől, de azért azt vegyük már figyelembe és fogadjuk már el, hogy ha az ember a mindenkori szépségideálnak megfelelően néz ki, ie. nagyjából vékony, sokkal könnyebb elfogadni magát. 

A kövér emberek nem így néznek ki. A kövér emberek több ítélkezésnek vannak kitéve, mint az átlag dohányzó (pedig hát), és ha már itt tartunk mélységesen felháborít az a fajta diskurzus is, hogy a body positivity a kövérség idealizálása. Nem idealizás senki semmit, aranyapám, de ha már így alakult, valahogy élni kell. Ezt nem értem leginkább, ezt nem értik leginkább, hogy nem úgy leszel kövér, hogy túl sok vajas kenyeret ettél, vagy nem akartál lefogyni, ez nem csak az akaratról szól. Aki abban keresi a hibát, hogy a kövér emberek elfogadják magukat (és ezen a ponton úgy érzem, habár problémás, habár nem mindegy, hogy, habár nem úgy van az), de a kövér embernek jár az önelfogadás, és jár az a hit benne, vagy nem is tudom, minek nevezzem, hogy ő majd tudja, hogy akar élni. Na most ha én 200 kilós vagyok és a boltig alig tudok elmászni (mint mondjuk a nagynéném, de mondjuk ő vagy 75 éves is) az nyilván egyértelműen nem jó, meg vannak ennek az egésznek fokozatai vagy minek nevezzem, de ha nem tudná mindenki jobban (mint a kövérek), akkor talán nem jönnének ki emberek száján ilyenek, hogy én túl hiú vagyok ahhoz, hogy meghízzak, meg hogy szerintem bennem túl sok az önuralom, hogy ennyire elengedjem magam egy bizonyos súly fölé, meg hasonlók. Ez a poszt nem hormonális problémákról meg terhességi körüli/utáni hízásról szól, ez a poszt arról szól, hogy túl sokszor használom a kövér szót, és ez lehet, hogy valakinek önmagában triggerelő, de én meg úgy érzem, hogy ezen a ponton mindegy, és a duci meg molett meg túlsúlyos (ez amúgy is valami orvosi terminológia) csak felesleges modoroskodás hogy a kövérséget övező elképzelések az össztársadalomban mennyire felháborítóak, felháborítanak, miközben meg egy rakás nő úgy akar vékony maradni, hogy évente félévet diétázik, intermittent fasting a hét 4 napján a többi meg ketodiéta (ezt komolyan hallottam egy nőtől az interneten) és nekem ne mondja senki, hogy az ilyen evés fenntartható és egészséges. 

Nem tudom, nem tudok igazságot tenni, de sokkal több elfogadás kellene a testünkkel kapcsolatban, és sokkal több hit abban, hogy a kövér emberek tudják mit csinálnak.