Egyszer lesz majd olyan is, hogy nem a randizásról meg a szingliségemről írok, csak nem most, hanem mondjuk legközelebb. Vagy lehet, hogy öt hónap múlva, a jelenlegi tempómat tekintve, de azért remélem nem, mert addigra egy olvasóm se marad.
Történt ugyanis, hogy az unokahúgom megismerkedett egy fiúval. Jó, igazából ő nagyon sokszor ismerkedik meg fiúkkal, különösen, ha meg akar ismerni valakit... bárkit, értitek. Szóval megismerkedett ezzel a fiúval, de már vagy két éve, de akkor nem lett belőle semmi, most meg újra egymásra találtak, legalábbis az interneten. És akkor ROMÁNC.
Mármint én nem értem, hogy működik ez a románc dolog az interneten? Ami ott van, az igazi? Igen? Nem? Mit tudom én? Az az érzésem, hogy ott bármit lehet mondani, és legfőképpen mindenféle benyomásokat kelteni, ami lehet, hogy nem is úgy van, ahogy mondjuk, de aztán rendkívül könnyen úgy irányítja a dolgokat, ahogy azt az ember az igazi életben akarja. Én nem szeretem irányítani a dolgokat, nem szeretem a taktikázásokat meg hasonlókat, gondolom, hogy részben mert nem is tudom, hogy kell. (És gondolom, hogy akkor ezért kerülök ilyen kiváló szituációkba, mint a fiú a terhes menyasszonyával.) Ha a kapcsolat elejét és az ismerkedést jelentős részét az interneten éljük meg, akkor utána mit kell csinálni? Akkor már ismerjük egymást, vagy csak elmondtunk egymásnak mindenféle ultra intim dolgot, mint hogy ki mit meg hogy szeret szex közben, vagy nem tudom én, az ükanyám meg így meg úgy? Szerintem jó sokáig ismerkedni valakivel mielőtt találkozunk, nekem ez fun, és ha egy ilyen béna helyzetben mint mondjuk a tinder tud valami félig vicceset írni, az szerintem már abszolút siker. Nyilván nem tudom, hogy ez bomba biztos módszer-e, bár az egy fiú akivel keveset beszéltem irtó bunkó volt és unalmas, de az is lehet, hogy már az elején nem jöttem be neki. (Miért akkora sértés még most is, hogy valakinek nem jövök be, amikor az emberek nagy részének úgyse jövök be? Mondom én, hogy ez bonyolult, csak mindenki érti már, csak én nem)
És akkor jön ez a fiú, és az unokahúgom szerint ők már ilyen endgame, meg boldogan élnek amíg... el nem fogy a pénz / vodka /a fiú vissza nem megy Londonba/ össze nem vesznek valami kardinális kérdésen mint hogy hol éljenek/ nem keltek hangulatot azzal, hogy a fiú amúgy MELLESLEG Fidesz szavazó. BLÖÁ. Egymásnak vannak tehát teremtve, de még csak pár hete tudja ezt az unokahúgom, a fiúról meg nem is tudom, hogy ő tisztában van-e a helyzettel, és akkor jön Bencuska szülinapja, és ad neki egy párnát... amin egy kép van kettőjükről. Véresen komolyan. Még csak nem is vicces kép, hanem amúgy tök jó kép, de ettől talán még kínosabb az egész. Igazából szerintem iszonyúan kínos. Elnézést, de hogy lehet ilyen ajándékot adni NEM VICCBŐL? Pár hét (úgy értem, tényleg pár, mert kb 2 hét, ún. kapcsolat, de lehet, hogy nem is) után?
Helyzetek, amikor elfogadhatónak tartanék egy ilyen párnát:
A) valami lánybúcsúra
B)a nagymamának az elhunyt házastársáról (jó, ezt buzzfeeden olvastam vagy tanksgoodnews-on, és olyan aranyos
C) egy kisgyereknek vmi tetszőleges témában, mint házikedvenc, távoli nagyszülő nem tudom én
D) akármilyen prank egy nevetséges képpel
De mint romantikus ajándék? Nem tudom, mi az, hogy romantikus ajándék és troll is vagyok, de én egy mézeskalácsot adnék, amire rá van írva, hogy Tubicám meg egy kis tükör, mert ez vicces. Vagy egy könyvet, aminek az elejébe lehet írni, és akkor ha kinyitja, akkor mindig látja. Mondjuk nem tudom, hogy 2020-ban milyen könyvet veszünk elő gyakran, de mindegy. Függvénytábla Obádovics Matematika (A nagymamámnak volt egy Nana példánya a polcon, amibe a nagyapám írt bele valami kedveset, és szerintem ez egészen megható volt, bár a könyvnek nem valami romi a témája, de mit tudom én.) Szerintem, hogy mentsük a menthetőt, hímezni kéne valamit a párnára. Kivéve, hogy ha majd otthon szorongatja akkor megakad a könnye a cérnán. Nehéz egy élet ez!
Én nem akarok pálcát törni az egész románc felett, de olyan nehéz, tekintve, hogy a fiú egy kicsit hiú, vagy legalább is olyan hiú, hogy amikor hazaér a strandról és felöltözik, hogy elmenjünk enni, akkor átcseréli az óráját. Meg ugyan feltörte a sarkát a cipője, de nem jön flipflop-ban, mert az olyan blasé vagy nem tudom, és mindig_mindene_Raplh Lauren, pedig amúgy állványokat épít for a living, roppant szofisztikált brit akcentussal, szóval nem valami királyi sarj, ie. nem hiszem, hogy a hó elején így bedől az ajtón a pénz.
Nem értem én ezeket a fiatalokat, beszéljünk az öregekről, meg a családtagjaim romantikus történeteiről.
Az anyai dédszüleim (a nagymamámé) Losoncon voltak tánctanárok, szerintem ez olyan menő így kimondva, amúgy nem voltak ottaniak, hanem csak oda kerültek a főiskola után, ha jól tudom Szegedről. Ekkor még Magyarország volt Szlovákia, nem tudom, hogy hogy kerültek vissza Hódmezővásárhelyre majd Szegedre, de a monda szerint valahogy a dédapám megcsalta a nagymamám, aki olyan sokkos állapotba került, hogy két nap alatt megőszült. Ezután jött a mostoha dédapám, aki meg antik kereskedő volt, és ő is lelépett. Szegény dédnagymamámnak idős korára hát egy Sutyi nevű törpespicce volt, és még százévesen is táncot tanított Szegeden a Hajnóczy utcában.
Az anyai nagymamám, ahogy a nagymamák általában, kicsi de karakán meg kemény asszony volt. Állítólag sok kérője volt az orvosin, majd aztán nem tudom mi történt, miután ott kellett, hogy hagyja mert állandóan elájult a vértől, de mindenesetre valahogy kikötött a nagyapámmal, aki amúgy tényleg nagyon szép ember volt. Amúgy amíg a gyerekeim nem lesznek elég idősek ahhoz, hogy bele nézzenek ebbe a blogba, én is tutira azt fogom hazudni, hogy iszonyú sok kérőm volt, ÁMDE az erkölcseim gyermekeim! A nagymamám ha jól tudom, a nyolcvanas évek elején elvált a nagyapámtól, és mindig azt mondta, hogy feleségül vett egy kurvát, és én sokáig azt hittem, hogy az a nő tényleg kurva volt, pedig csak a titkárnő, akit a nagymamám kurvának nevezett. (Több másik is volt elvileg, de róluk senki nem tud semmit). Az a kedvenc családi legendám a szerető családi körről, amikor a nagyanyám épp valami vizet forralt a leveshez, és akkor összevesztek a nagyapámmal, ill. nem értettek egyet valamiben, és akkor azt mondta, hogy menten leönti ezzel a forró vízzel. Such szeretet, so családi kör. Az anyukám ilyeneket szeret feleleveníteni, hogy amikor elmentek Bulgáriába, meg amikor kabriójuk volt, meg a rokonok Erdélyben, akikről fogalmam nincs kicsodák, de a nyolcvanas években még teknőben mostak meg ilyenek, de mi most nem a kedves dolgokért vagyunk itt.
Aztán a nagynéném is feleségül ment egy fickóhoz, aki húsz évesen egy percre akár még szép is volt, de aztán szerencsére állandóan veszekedtek meg bezárta szobába, így el is váltak két év múlva, ami mázli, mert ugyan most az unokahúgom apja, de olyan ronda, hogy teljesen azonosul az informatikus szerepével.
Anyukámnak amúgy csak egy "barátja" volt apám előtt, akiről mindenki tudta, hogy meleg, még a nagymamám is, csak anyám nem. HÁT CSODÁLKOZUNK?? Apám szédültnek hívja ezt a fickót, nem tudom amúgy, hogy milyen jogon, mivel apám előéletéről semmit, de komolyan semmit nem lehet tudni. Egyszer biztosan volt egy szobában egy csajjal, mert korrepetálta valami évfolyamtársát az egyetemen, aki pár éve felbukkant mivel ingatlanügynök, de mondom, szerintem a műszaki rajzolásnál intimebb dologról nem eshetett szó....
amíg tegnap elmentem az Alléba, és akkor láttam egy fiút, aki úgy nézett ki, mint én, csak fiúban. Vagy apám kb 30 éve... ez olyan nevetséges, és ultra creepy, hogy olyan már nincs is. Viszont, KOMOLYAN. Ugyan olyan kerek és hosszúkás babaarcforma, hullámos világos barna haj, kék szem, minden, az agyam eldobom.
