a szomszéd

feltette a habot meg a cseresznyét ennek a karanténnak a tetejére:

megint bekapcsolta a hülye tévéjét ami a TERASZON van. mondjuk amúgy se hiszem el, hogy vannak emberek akik ennyire nem tudják, hogy mit csináljanak magukkal meg a pénzükkel, de na.

Stay inside till somebody finds us, do whatever the TV tells us

Közben három hete haza is jöttem a szüleimhez, idáig elég ok amúgy. Mármint persze nagyon fura, mert kb középiskola óta nem voltam itthon ilyen sokat, ami meg mégis tíz (10!!! te jó ég) éve volt, és azóta mind öregek lettünk meg háklisak, én meg ráadásul még felnőtt is. Olyan fura, hogy apa is itthon van, tegnap kb reggeli közepéig azt hittem, hogy szombat volt, mert apukám ül a kanapén a kávéjával és "home office-ol" (=felveszi a telefont egy csomószor a munkatársainak)

Sokáig nem volt kedvem megírni, hogy hát amúgy nekem úgymond "muszáj" volt hazajönnöm, mert úgy másfél hét alatt teljesen megőrültem, és olyan mértékben szorongtam, hogy egész nap nem csináltam semmit, csak rágtam a körmöm, kávét ittam, pánikbevásároltam, aztán arra jutottam, hogy ez nem elég, szóval elmentem mégegyszer bevásárolni, mit tudom én, aztán az egész idegeskedéstől olyan fáradt voltam meg kimerült, hogy lefeküdtem a kanapéra és ott maradtam.
Erről amúgy tökre eszembe jut az érettségi éve (meg hogy jó ég, de jó, hogy nem most kell érettségiznem) , amikor csomószor olyan rosszul aludtam, hogy állandóan felébredtem, és fura fényeket láttam a szemhélyam alatt vagy mit tudom én hol abban a pillanatban amielőtt kinyílt a szemem, és az egész olyan ijesztő volt, és párszor mostanában is történt ilyen, és hát nem alszom olyan jól.

A másik meg, hogy ettől a sokat együtt lógástól amit most a szüleimmel művelek tisztára az is eszembe jut, hogy ha majd együtt fogok élni valakivel, akkor nem lesz olyan hogy ok cső, én most így kivonulnék a következdő hétre ebből a kapcsolatból és annyit lennék egyedül amennyit én akarok, különben úgy érzem, hogy meg fogok őrülni. Lehet, hogy a családomban nem valami komolyan vett kérdés a személyes privát szféra vagy akármi, a szüleim dolgozó szobája tele van cuccal (ami legalább fele részt az én cuccom amúgy, de hát átdobhatnának akármit hozzám, mivel ugye 30nm), mindenki nyitott ajtónál van, anyám az ebédlő asztalnál dolgozik egész nap, mindenki nyitott ajtónál alszik (meg mondjuk pisil is), sose kopog senki, én meg nem tudom, hogy majd 30 évesen hogy mondjam, hogy ő, gyerekek, én most csak úgy szeretnék egyedül ülni a szobámban, ahol amúgy nem csinálok semmit, csak ülök és olvasok a fotelben, vagy ülök és olvasok az ágyon, vagy ülök és olvasok az asztalnál, szóval semmi, csak az elképzelés, hogy mit tudom én... senki nem nézi ha meg kell vakarnom a mellem vagy már megint cibálom a bőrt a hüvelykujjamon.

Állandó szolid feszültség is van, mivel anyám állandó masszív feszültésgben van az iskolai dolgai miatt, és ezt részben meg is értem, részben meg nem annyira, mert a mentális jólétemnek ez pont nem annyira tesz jót, és szerintem ez senkinek se jut eszébe rajtam kívül.
Másrészt meg azt hiszem nem annyira is értem az egészet, mivel anya iskolájában jóformán semmi szankcionálás nem folyik, ha valaki nem csinálja azt ami a feladata (apám képzeletben már mindenkit feljelentett és beperelt emiatt szerintem), komolyan mondom, van egy nő, aki semmit nem csinál. El se kezdte a digitális oktatást. Amikor rendes iskola van, akkor csinál dolgokat, vizet önt a gyerek fejére, ordít, a gallérjánál cibál kölköket az igazgatóságra, ilyenek, most meg semmit, be se lépett, mert ő megint beteg. (egyszer állítólag leszakadt a húgyhólyagja vagy mit tudom én, nem is értem ezt a nőt).

A legnagyobb öröm mostanában, hogy majdnem minden nap van Snow Patrol élő instán, vagy ha nem ők, akkor vmi más jó, meg igazság szerint én teljesen ráakadtam mindenféle stand up comedykre youtube-on, jaj annyira jókat röhögök. Van netflixen ez a sorozat, hogy Feel good, amit egy stand up comedysta csaj, Mae Martin írt, és annyira vicces az a nő, hogy nem igaz. Kicsit furcsa különben, hogy saját magát játsza, és elég nagy részben saját magáról is szól a sorozat, lényegében egy leszokott drogfüggő biszexuális nőről aki egy lánnyal van kapcsolatban aki meg még sosem volt nővel együtt. Jaj hát nekem rá kellett jönnöm, mennyire egyszerűvé teszi az ember életét, ha a nemi identitását illetően nem igazán kell gondolkodnia. Úgy értem, erre már rájöttem korábban is (úgy két éve, amikor elkezdtem azon aggódni, hogy mi van, ha biszexuális vagyok és nem is tudom, de nem igazán tudok olyan nőt mondani, aki téynlegesen vonzott volna szexuálisan, szóval gyanítom, hogy mégse vagyok biszexuális) Viszont ez a Mae Martin olyan karizmatikus vagy mit tudom én mi, hogy csak csorgattam a nyálam, meg ez az egész nem identitás olyan komplikált, hogy ihaj. Valamikor a télen olvastam ezt a könyvet, ami lényegében egy felvilágosító/okító könyv, az a címe, hogy "This book is gay" amiben sok szó van  a gender fluiditásról, a heteroszexualitás ehhez képest idegesítően egyszerű és túlreprezentált. (közben meg egy pandémia közepén pártunk és vezérünk meg akarja szüntetni a nemváltoztatás lehetőségét? gondolom, hogy ez vmi stratégiai lépés, vagy hogy adjanak a KDNP-nek vmi gondolkodni valót, de nem tudok nem kiakadni)
Szóval vissza is térve a Netflixhez, ez a sorozat tök jó, és nézzétek meg.

Amúgy a szingli klubnak sincs még vége, most meg az unokahúgom fogott ki egy olyan fiút, hogy nem is értem. Igazából ez nem az én sztorim, és túl sok nevetséges és felháborító és nevetségesen felháborító elem van, én a nagy részét csak telefonon hallottam, aztán gondoltam, megnézem már ezt a fiút facebookon, hogy a krónikus szingli szakértelmemmel véleményt mondhassak már, erre nincs semmi a profilján. Illetve tudjátok mi van? Egy Apple alma logó. Ja meg egy BMW kampány kép. Én mondjuk már itt vissza húztam volna a bugyim, nem hogy a többi bs. (ugyanitt remélem, hogy a tinder biója már zöldségeskert, alma, padlizsán, tudom is én.)