Amúgy vissza gondolva ez eléggé tinédzserlányos hisztizésnek tűnik, és nem is tudom, hogy miért nem foglalkozom inkább igazán fontos, vagy legalábbis jó dolgokkal/hagyom abba barátkozást az unokahúgommal, csak mert az unokahúgom, és úgyis mindig barátok voltunk...?
Meg hogy az egésztől én érzem teljesen hülyének magam, én vagyok az aki nem tud alkalmazkodni, meg akinek semmi sem jó, mert mérges lettem, amikor E. (az unokahúgom) teljesen bunkón viselkedik. Több barátnőmet nem is hívtam meg, mert úgy gondoltam nem éreznék jól magukat, mert nem isznak alkoholt, nem akarnak utána táncolni menni, vagy mit tudom én, csak simán nem jönnének ki E.-vel, és hát vissza gondolva ez elég béna, meg lehet, hogy nem így kellett volna, de akkor nem tudom, mit csináljak? Mármint amúgy lehet, hogy nem is az én felelősségem, hogy a barátnőim kijönnek-e egymással, de valahogy ez kihoz belőlem vmi kényelmetlen szégyenlősséget, amivel nem tudok különösebben mit kezdeni.
Aztán a végén szóval azon sértődtem meg, hogy én nem hívom meg ezt meg azt, mert mit tudom én,
és akkor E. meghívja az egyik barátnőjét* csak úgy, meg annak a barátnőjét ** és én ezt nem annyira szerettem volna, jobban mondva lehet, hogy egy elvcsősz vagyok, de bocs, a saját bulimra én akarom eldönteni, hogy kit hívok meg, erre meg nem hogy azt mondaná, ok bocs, vagy mondana akármit, tényleg, közli, hogy ne idegesítsél már bazmeg, és még egy sor hasonlót.
Azt hiszem, az egész ügyben kicsit lenyugodtam már egy kicsit, meg tegnap elmeséltem a pszichiáternek, és ettől is jobb lett egy kicsit (nem mintha nem traktáltam volna csomót ezzel szegény anyukámat, aki már többször is azt mondta, hogy ne "barátkozzak" annyira az unokahúgommal. )
Én amúgy azt hittem, hogy vége ennek a bullshitnek, aztán a múlt héten meg azon kellett megsértődnöm, hogy jól kihagytak egy buliból. Jobban hetekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy elmegyünk rá, aztán miközben én meg voltam sértődve még az előző ügy miatt, szerveztek még egy előbulikát egy a közös barátnő barátnőjénél ahová én már nem mehettem, mert túl sokan vannak***, és hogy néz már ki, hogy ők odavisznek még egy embert, amikor a házigazda sem tudta meghívni az összes barátját.... hát, mit tudom én? De amikor az unokahúgom kb kierőszakolta, hogy eljöhessen hozzánk még egy barátnője (ie. csak úgy meghívta ezt a csajt, akivel én amúgy előtte kb kétszer találkoztam, és azért nem tudta lemondani, mert a csaj kivette a szabadságát, ami így vissza gondolva eléggé "bánom is én" szituáció) Szóval ezután azt hittem, hogy talán engem is meg lehetne hívni erre a partira, de hát nem, mert az "kellemetlen lenne", és akkor az normális, hogy én legyek egyedül vagy csináljak amit akarok, amíg mindenki jól bealapoz a bulika előtt hajnali 1-ig.
Most, hogy leírtam még nagyobb hülyeségnek tűnik az egész, ill. ilyen szituációba sose kerülnék, mert a barátnőim nem is ilyenek, meg a csomó beszólást is megpórolhatnám magamnak, mint hogy még az én hangnemem nem ok, meg hogy mit bunkózok (ezek után én vagyok a bunkó, értjük?) meg az egyik Csivettka videóban (lol)**** arról beszél, hogy amit a barátainknak nem nézünk el, azt ne nézzük el a pasinknak se, és fordítva (mint mondjuk abuziv magatartás, meg egymás kihasználása), és hát jézi, nem is barátkoznék ilyen lányokkal igazából? Vagy nem tudom, de olyan érzésem van, mintha vmi külön univerzumban élnénk, és az enyémben nem szoktak ilyen tapintatlanságok meg figyelmetlenségek lenni, az emberek értelmesen viselkednek, és hirtelen tökre nem is tudom már, hogy mit kell tenni. Emellett meg egy elkényeztett és megkímélt virágszál is vagyok, ezt úgyis tudta mindenki, nem is kell mondanom.
Hétfőn voltam egy beszélgetésen a Keletben, és nagyon meg voltam lepődve, mert annyira tele volt az egész, hogy a sarokban a kabátos fogas mögött az utolsó előtti székre tudtam leülni kb, pedig 20 perccel a kezdés előtt érkeztem. Jó, a szerelemről volt szó, ami nagyon populáris téma, de szerintem eléggé intellektuális volt (=néha tökre nem értettem), meg egy kicsit felvágós name-dropping ment, (=megemlítették a létező összes szociológiai és antrós vonulatot, ami dolgozott ezen a témán), de hallottam nagyon értelmes dolgokat (amiket most nyilván nem tudok elismételni, pedig csináltam pár jegyzetet a telefonomba), mint mondjuk hogy mennyire idegesítő ez a trendi pozitív pszichológia(?), ami elhiteti az emberekkel, hogy akárkiből akármi lehet, mintha legalábbis nem lennének társadalmi konvenciók meg struktúrák, és ezáltal szinte úgy tesz mintha nem is lenne szociológia. (én nem tudtam, hogy ezt így hívják, hogy pozitív pszichológia, de már Oravecz Nóra (ő hol van?) óta irritál. Mondjuk azt hiszem, hogy nekem már nem is az okoskodás volt a lényeg, hanem hogy hallok értelmes dolgokat, amiket a mellettem ülők, az előadók meg a pultos lány beszél vmi random fiúval, és akkor egy kicsit rájöttem, hogy ilyennek kéne lennie az életemnek, ahol értelmes gondolatok meg emberek vesznek körül, és nem ilyen pitiáner problémák, meg megjegyzések, hogy "ne idegesítsél már bazmeg."
*a csajt akivel kapcsolatban nyáron egyszer már rettentően összevesztünk, de még a szüleimmel is veszekedett egy sort, mert csak úgy megbeszélés nélkül meghívta a Balcsira hozzánk, azon az alapon, hogy én egyszer azt mondtam neki, hogy érezze otthon magát(! lol what) meg hogy minél több annál jobb (??), majd amikor mondtuk neki, hogy talán ne már, akkor közölte, hogy jó, de a csaj már ki is vette a szabadságát és nem tudja (?!!) lemondani
**akiről még élettemben nem is hallottam
***most ahogy írom ezeket, egyre nevetségesebbnek tűnik az egész
**** nekem azt hiszem, hogy Csivettka lett, ami másoknak a trashy valóságshow, vagy nem tudom. Hozzá kell tennem, hogy egyszerre kb fél videót tudok megnézni annyira borzasztó, teljesen kimaxolódik a szekunder szégyenérzetem ettől a nőtől, meg a kifejezések amiket használ (mondok egy példát, fasztransz. nem bírtam végighallgatni ezt az epizódot, de hát Cosmo vlogger, gondolom ez kell a népnek.)
