Legutóbb tehát Ngamilandnál (Botswana) hagytuk abba, jöjjön tehát pár kép az egyik hajó és kenukirándulásról:
Micsoda őrületes Kék laguna idill, jaj a szívem. Itt úgy volt, hogy egy közepesen kicsi és ijesztő hajóval elsüvítettünk a táborból mindenféle holtágakon meg csapásokon keresztül egy kis szigetecskéhez, ahonnan ezeken a tradicionális kenukon utaztunk tovább a következő még kisebb szigethez.
Ezek a kenuk amúgy nem teljesen tradicionálisak, eredetileg fából készülnek, és csak 8-10 évet bírnak ki, ezek pedig üveggyapotból (fiber glass) vannak, ami Magyarországon egyáltalán nem így néz ki, szóval nem tudom, hogy milyen eljárással kezelik utána.
Az előző képen látszik, hogy kicsi üléseket helyeztek ezekbe a kenu vmikbe (egyébként van egy másik neve, de arra nem emlékszem), de ettől még elég félelmetes volt. Jól megsejthető módon iszonyú borulékony, és túl közel ül az ember a vízhez (kb 15 centire a víztükörtől, túl kevés, én mondom nektek, túl kevés). A víz amúgy csak kb térd fölé ért ezen a részen, és nem voltak krokodilok vagy hasonló vérengző fenevadak, így én azzal nyugtattam magam, hogy ha felborulunk akkor csak kiszaladok a partra (nem volt túl messze), habár nem tudom, hogy hogy csináltam volna ezt meg ebben a mocsaras hínáros izében, amikor még cipő is volt rajtam, és a végére bizonyára még 10 piócát is kifogtam volna. Itt amúgy a fényképezőgépemmel alig csináltam fotókat, mert mozdulni is alig mertem, nem hogy elővenni és fotózgatni. A végére teljesen tele lett az alkarom horzsolásokkal a nádtól, mert végig a csónak szélét szorítottam, mint egy igazi paranoiás.
Ez a kép a kis szigetecskén készült már, és amúgy semmi értelme, csak hát valahogy olyan szép. Itt amúgy senki nem él már, mert az őslakosokat kitelepítették, miután az összes állatuk száj és körömfájást kapott, és mindet meg kellett ölni. Aztán a kormány kecsegtetett mindenféle üzleti meg turizmus adta lehetőségekkel és még iskolával is, de ezek egyre elmaradtak. Az idegenvezetőnk innen származott, és roppant hazafias nézeteit úgy mondatonként kifejezte. A természet gyönyörű volt, de a kirándulás élvezeti értékét eléggé rontotta, hogy mennyi szúnyog és bogár volt, úgy 35 fokban koslattunk a pusztában, vmi kolbász fát tanulmányoztunk, aminek a terméséből naptejet lehet csinálni, meg mindenféle ürülékeket, jórészt elefántot különben, amit csak el kell égetni a tábortűz felett és akkor elijednek a szúnyogok.
Ez az út visszafelé, és annyria nem értem, hogy ezek a férfiak hogy nem borulnak le innen. A telefonomat csak nem sikerül egyenesen tartanom. Egyébként nem tudom mennyire látszik ezen a képen, de a nád virága egészen más mint amiket Európában bárhol is láttam.
Szamarak és egy kis purdé a tábor kijáratánál.
Ezt a buszból fotóztam, mert itt épp egy nemzeti parkon haladtunk keresztül, és ott nem lehet megállni fotózgatni (szóval mindenki nevetségesen lelassít, hogy lefotózhassa az összes zsiráfot meg impalát, bár itt nem voltak)
egy fura fa
Az egyik tábori bár Namíbiában (Ngepi camp), volt ingyen kávé, amit nagyon élveztem, de kb semmit nem lehetett kapni, csak cidert, úgyhogy szerencsére jól rászoktam, mert csak 300 ft, és finom
Amúgy meg ejtsünk már szót erről a homokról is. Mindenhol ott van, mert ez a talaj (jaj dat bölcsesség), és iszonyú nehéz benne menni flipflop papucsban, vagy akármilyen szandálban, vegyétek fel a cipőtöket, higgyetek nekem.
Szóval ez a falu, én olyan európai értelemben vett falut vártam, hogy vannak házak meg pár utca, betonút, kocsma, közért na, hát itt pont semmi ilyesmi nincs. Kicsit tulajdonképpen szégyellem is magam, hogy én erről nem tudok semmit, de itt a falu (=village) az lényegében egy "township". Ennek az a lényege, hogy egy nagy család él itt, i.e. 2-3-4 generáció, mindenkinek van egy külön szobája(=épülete), amiben lakik a házastársával meg esetleg a gyerekekkel. Az egyik faluban volt egy épület, amit azért építettek, hogy legyen hova menni a pásztorórákra. A kép jobb oldalán látjuk a modern építészet térhódítását, állítólag ez itt nagyon drága. Ha jól emlékszem, azt mondták, hogy 7 namíbiai dollár egy tégla, ez kb 140 forint, én nem tudom, hogy Magyarországon mik a tégla árak, de egy gyors guglizás alapján úgy 500-2000ft-ig. Az új házon látjuk az ablakokat, a tradicionális épületeken több okból nincsenek, egyrészt mert nincs rá pénz, másrészt, hogy védjék magukat a naptól, és így a kígyók sem tudnak bejönni. Ezeken a képeken pont nem látszik, de sok épület kerek, mert akkor a kígyók nem tudnak elbújni, és kimennek.
Ezeket a vörös fadarabokat azért gyűjtik, hogy eladják, a háttérben pedig a tradicionális kenuk, amiket a fa törzséből faragnak, ez viszonylag sokáig tart, kb 2-3 hónap, ha jól emlékszem, és kb 8-10 évig bírja, míg az üveggyapot úgy 30
Egy rakás csirke, a téli konya,és a kerítés, amit azért csinálnak, hogy az elefántok ne tudjanak bejönni olyan könnyen
a táj, meg a szomszéd falu
egyszer akarok vmi menő afrikai fotót csinálni, akkor is belelóg az ujjam, és bár ez itt nem látszik, tessék kérem, autentikus afrikai "strip mall". amúgy semmi nincs, csak pár élelmiszer bolt, ahol nagyrészt édességet meg alkoholt árulnak,de volt még zacskós leves és olyan színű/állagú felvágottak, hogy inkább nem szeretném megenni. Afrikában egyébként vasárnap nem árulnak alkoholt, de egyébként is többször előfordult, hogy egyszerűen nincs vmi, fagylalt, csirkecomb,krumpli, teljesen véletlenszerű. Az árak amúgy alacsonyabbak mint nálunk,de a minősége is sokkal rosszabb, mint Európában akárhol, ie. mondjuk nincs rendes sonka, (de lehet, hogy nem is divat?) csak fura színes felvágottak, nincs jó minőségű gyümölcslé, vagy joghurt sem, és kenyérből is csak azt a gumis toast kenyeret láttam. Az a benyomások, hogy az emberek eléggé szeretik a színes/édes dolgokat és az egészségtudatosság még nem annyira tört be ide. Vettem egy női magazint is, elég borzasztó volt, demagógabb mint a Nők Lapja, ne is képzeljétek el inkább.
balra a falon ennek a Marathon cukornak a reklámja, ki tudja milyen megfontolásból, és kicsi értékmegőrző (?) szekrények, balra pedig vki árult vmi növényt.
