Mindeközben meg meghalt a nagyapám is, holnap lesz a temetés, ettől most elég rossz kedvem lett persze. Először nem is tudtam, hogy elmenjek-e a temetésére, mert egyáltalán nem álltunk közel, és anyukám felvetette, hogy nem muszáj eljönnöm, ha nem akarok, de hát az a nagy igazság, hogy ha nem mennék el, akkor tudom, hogy a nagynéném és az unokahúgom annyiszor éleznék rajtam a nyelvüket ahányszor csak nem szégyellik, ami valószínűleg kellemetlenebb lenne, mint maga a temetés. Az a borzalmas rész különben, hogy nem is a temetés a borzalmas rész, hanem, hogy az utóbbi hónapokban anya és a nagynéném közt olyan egészen rendkívülien undorítóan elmérgesedett a viszony, hogy szerintem még akkor se tudok túllépni vagy megbocsájtani (sic!), ha akarnék. Jó, nyilván a szüleim pártját fogom fogni, de esküszöm, az a nő megőrült.
Holnapra tehát fel vagyok készülve a legjobb szappanoperába illő veszekedésre vagy fojtott és "kultúrált" fogvicsorgatásra, majd látjuk.
Voltam fogorvosnál is, azt hittem, hogy lyukas az egyik fogam, de kiderült, hogy csak kosz volt, amit se én se a fogorvos nem tudtunk kikaparni, másnapra meg valahogy kijött, hát jó.
 |
| kiváló képarányok, de hát na, Fokváros (V&A Waterfront) |
