tizenvalahány perc múlva december

és engem ez amiatt rémít meg különösen, hogy akkor már holnap advent és aztán már csak 30 nap és 2019, amikor is én 29 éves leszek, meg  2019 és akkor újévi fogadalmak meg tudom is én. Az újévi fogadalmakról meg eszembe jut, hogy muszáj minimalistábbnak lennem 2019-től, bár az is megfelelne, ha magammal nagyvonalúan a mértéktartó szót használnám, most is összevásároltam fashiondays-ről vagy 10 féle dolgot egy rakás pénzért, és hát akárhogy is variálom a dolgokat, egy Desigual szoknyára csak nem tudok magyarázatot adni, még ha a sárga pöttyös tornacipőre esetleg sikerül is. (De amúgy néhány ajándék volt, mindenki pulzusa vissza mehet a normálisra ezen borzalmak közepette).
Egyébként az egész onnan jutott eszembe, hogy majdnem vettem egy random királykék hátizsákot, amit amúgy nem tudom, hogy mire használnék azon kívül, hogy a "kalandor" alteregómnak fantasztikus kiegészítő lenne, de szerintetek mennyire vagyok mégis kalandor egy fél üveg frontinnal a zsebemben? Na igen, pont annyira.

hát egy kicsit vacak ennek a képnek az alakja... viszont rájöttem, hogy kész mázli, hogy van egy gyakorlatilag ugyan ilyen kék árnyalatú Fjallraven hátizsákom, eh eh.

szülinapi corgi különkiadás

Kedden meg 28 lettem, hát kész őrület. Most majdnem kicsúszik a számon, hogy olyan öregnek érzem magam, de amúgy tényleg, habár tudom, hogy még nem vagyok öreg, annyira félek az öregedéstől, hogy az már-már nevetséges. Amúgy anya még mindig olyan szép és kecses, remélem én is olyan leszek.

Szerdán voltam állásinterjún, ami egész jó volt, és úgy érzem, hogy mondtam viszonylag értelmes dolgokat is, de hát persze mit tudom én, mindig ezt gondolom, aztán csak nincs állásom. Meg volt egy pillanat, már nem is tudom miről beszéltünk, és akkor az interjúztató nő valahogy azt mondta, hogy milyen iszonyúan fiatalnak látszom. (és most azon aggódom, hogy azért nem kapok állást, mert irtó fiatalnak látszom).

Amúgy semmi nem történik, a szorongásom az utóbbi napokban megint szörnyű lett, rossz a kedvem, és a pszichológus szerint figyelemzavarom van, ami az a baj, hogy egy abszolút realisztikus feltevés, mivel borzasztóan nehezen tudok koncentrálni, de nem gondoltam, hogy ilyen súlyos a helyzet.
Holnap meg elmegyek Bécsbe a könyvvásárra, meg iszom egy régi barátnőmmel egy kávét, de már ettől is tök ideges vagyok, hogy nem fogok érteni semmit, és a német nyelvű könyvek tök drágák, szóval nem vásárolhatöok össze egyszerre 6-8-at mint a Margón, ez is elszomorít, pedig ennek funnak kéne lennie. eh eh.