lomtalanításkor.
mondjuk esküszöm nem tudom, hogy tudnak ennyi szemetet kilapátolni az emberek a lakásukból évente kétszer.
este 6-kor kezdődött, én negyed 7 körül mentem haza, akkorra már mindenhol nevetséges kupacok voltak, meg ki tudja honnan jövő buszos cigányok meg mindenki, a szomszédos kollégiumból kiszabadult eltévedt kínai lányok és hipster lányok, de persze a legjobb kupac körül már olyan sokan voltak, hogy nem lehetett odaférni se.
szóval nem hoztam el semmit. idén se.
egy kicsit persze sírok belül, egészen addig, amíg eszembe nem jut,hogy szombaton a piacon megfogtam egy nadrágot, amiben volt egy szép öv, és olyan undorítóan ragadt, hogy néha eszembe jut és összerándulok.
aztán amikor befordultam a sarkon az utcába ahol lakom, épp kijött a szomszéd kapun egy fickó a kezében egy mohazöld vécével (színben pontosan passzoló tetővel!), és úgy meglepődtem, hogy megálltam egy pillanatra, és akkor ő megkérdezte, hogy mit kérek.
