- hogy a depresszió nem olyan, hogy minden egyes nap egyformán szar
- vannak jó napok
- és vannak rossz napok, amikor egész nap nem akarok semmit csinálni
- de ez nem olyan, hogy zsíros hajjal fekszem hetekig az ágyamban
- a menstruációs ciklustól függően eléggé durvulhatnak a tünetek, aka egy hete (vagy több) létezni sincs kedvem)
- libidóm sincs, és még csak nem is érdekel
- depresszióról könyveket olvasni iszonyúan rettenetesen megrázó élmény, most elolvastam az Üvegbúrát, kb lehozott az életről, előte egy másik memoárt, meg ennek az Almási Kittinek a szorongásról szóló könyvét.... ki ez a nő mégis? Én őszintébb meg komolyabb könyvet tudnék írni
- csomó más "trigger" meg hangulatrontó dolog van, normális komoly szépirodalom (amiket általában szeretek)
- az élet megy tovább
- vannak más problémák is, az életem nem kapcsol ki csak mert depresszióm van
- ugyanitt, a normális élet látszatát is külön munka fenntartani
- jó, igazából egy bizonyos ponton minden nehéz feladatnak tűnik
- hogy kell másoknak beszélni a depresszióról? én ezt nem tudom, de hogy csináljam, hogy ne nézzenek furának/tartsanak tőlem/ akármi
- a kávé logikusan nem tesz nagyon jót
- minden érzelmet olyan élénken élek meg, hogy sokszor nem is tudom mi van
holnap megyek erre a bennalvós rehabilitációs izére, és nyilván be vagyok pánikolva.
