Az történt, hogy már nagyon rég, novemberben vagy hogy, decemberben talán, megismerkedtem egy fiúval egész véletlen az interneten, egyáltalán nem társkeresés céljából, de aztán pár emailváltás után világos lett, hogy randiznánk egymással. Szerintem ez volt a legjobb emailváltás amit valaha folytattam akármi céljából, ez a fiú okos és szellemes és kedves(nek tűnik), továbbá ugyanarra a szakra járt mint én, ugyanazokra a helyekre utaztunk el csak pár év meg hónap eltéréssel, hasonló dolgok érdekelnek minket, meg hasonló dolgokat találunk viccesenek. Igazából az a baj, hogy én ilyennek képzeltem a tökéletes fiút. Vagy ezt a fiút képzeltem a tökéletes fiúnak, nem is tudom, mint amikor az ember az internet másik végén talál egy cinkost. Szóval aztán váltottunk még egy csomó emailt, meg gmail chat üzenetet (ki használ ilyet 2017-ben...?), és én tavaly karácsony óta várom, hogy találkozzunk.
Azóta rájöttem, hogy ez teljesen hülyeség, ilyet nem lehet csinálni, nem várhatom hónapokig, hogy egy fiú randira hívjon, meg különben akarnék randizni valakivel, aki azt várja, hogy én majd hónapokig várom, hogy találkozzunk már? Hát nem hiszem.
Csak aztán a múlt héten kiderült, hogy pont arra utazunk majd a családommal amerre lakik, és akkor úgy gondoltam hogy ihatnánk egy kávét, de azóta nem válaszol az emailemre. Most őszintén, ki nem olvassa az emailjét öt napig? Ezt pont nem vagyok hajlandó elhinni. És hát ez most teljesen úgy néz ki, mintha kiderült volna, hogy randa vagyok, kövér és szőrös az orrom, (ezekből kettő lehet hogy különböző mértékben igaz, ki tudja) Nem fogok úgy tenni, mintha a külső nem számítana, és csak a belső értékek meg blabla, nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, és ez nagyjából igaz, de azért mindenki döntse el magának. Én úgy gondoltam, hogy nagyjából mindegy hogy néz ki ez a fiú, mert arról már megbizonyosodtam, hogy nincs nagy sörhasa (ez az a dolog, ami pont nem igazán vonz), van haja (bár tetszenek a kopasz fiúk), és szép mosolya, ami csak jó benyomást kelt és jó ránézni.
Úgy tűnik, hogy túl keveset volt visszautasításban részem, de nekem ez valahogy olyan iszonyúan rosszul esik, hogy nem is tudom mit kell ilyenkor csinálni. Szerintem egy fiút se akarok látni a következő öt évben (hahaha, amúgy persze mindeközben már randiztam valaki mással), és a romantikus szerelem meg hasonlók iszonyú luxus dolgoknak tűnnek, amik nekem ezek szerint nem adatnak meg. Tök hülye vagyok, még mindig.
Meg hát persze az is a baj, hogy bizonyára nem is jó helyen keresem az ilyen kapcsolatokat, nem csinálom jól, nem olyan jó az önértéklésem, nem értem mi történik amikor egy helyes meg izmos fiú randira hív. Mármint tényleg, mi? mit akarnak ezek tőlem? vajon tudják, hogy milyen puding testem van? hogy löttyedt a combom? hogy még csak most fogok beiratkozni pilatesre?és akkor ilyeneket mondanak, hogy szellemes vagyok meg okos? mi van, ha egyszer elfogynak a vicceim? akkor micsinálok? mind rájön, hogy csak egy löttyedt viziló *
Na jó, befejezem. Egy fiú nem akar randizni velem az interneten, én meg oldalakon keresztül nyavalygok. Mikor növök már fel.
Ez a Mari Andrew amúgy zseniális
*ezután különösen nevetséges lenne felemlegetni hogy mostanában próbálok ilyen "body positive" meg elfogadó lenni magammal, hahaha, de iszonyú, hogy az internet mennyi szorongással tölt el, lehet hogy jobb lenne egyszerűen kikapcsolni
