egyrészt köszönöm a szülinapi jókívánságokat, nagyon kedvesek vagytok!
másrészt, ott volt egy szőrös galléros kabát (mármint ahogy kinyitottam a Mangot):
persze most azonnal akarok egyet , ugyanis ennek csak mérsékeltem szőrös a nyaka, fekete (=a komfort zónám) és 75% gyapjú és akkor lehet, hogy olyan sikkes leszek, mint a Mango modell
Ma vagyok 26, és ez most önmagában is elég sokkoló, ugyanis tudom, hogy már évek óta erről nyafogok, hogy öreg vagyok * de most úgy érzem, hogy tényleg. Mármint nem öreg, hanem a 26 az már olyan felnőtt, nem? Jaj, borzasztó dolog ez. Amúgy több 40 körül bloggert** is olvasok, szóval biztos vagyok benne, hogy van élet 20 30 után is, de az ember csak aggódik, nem?
Mindenesetre valamit tennem kell, hogy újra szerethessem a szülinapom ahelyett hogy a ráncaimon nyavalygok. Valaki süssön nekem tortákat.
Másrészt meg facebookon ma reggel ez jött szembe, és valahogy úgy kiakadtam:
Mármint pont tudtam, hogy ez a lány terhes, de egy ilyen poszt úgy tárgyiasítja a gyereket, nem? És mi az, hogy "új gyermek" Van régi is?*** Meg majd amikor a gyerek 10 év múlva megcsinálja a saját profilját, akkor elretten, hogy anno mit poszolt az anyja? én azért legalább megpróbálnám védeni a gyerekem privát szféráját.
*bár még mindig több karika van a szemem alatt, mint ránc, szóval legalább ez
**amúgy a mai tinédzserek írnak még ilyen egóblogokat? vagy ez már csak a vénasszonyok felnőttek műfaja?
***tudom, tudom, biztos a new born fordítása, de akkor meg ki az a lökött, aki így fordítja le?
Illetve nem. Az a baj, hogy nem annyira sikerül kézben tartanom a dolgokat, mint amennyire szeretném. (Tehát teljesen.)
Már sikerült elérnem, hogy odaérek az óráimra időben, bár ez persze nem túl nehéz, mivel 8 perc biciklivel az egyetem. Kivéve, ha rólam van szó, és kivéve, hogy állandóan süvítően hideg szél van.
Amúgy a hideg szélről jut eszembe, hogy végre vettem egy szőrös galléros kabátot! Már időtlen idők óta szerettem volna ilyet, de soha nem volt sehol nekem tetsző színben és/vagy a méretemben, aztán elfelejtettem, és most láttam Ilonka képén (mindenkinek igaza van, ő tényleg divatdiktátor), úgyhogy addig gugliztam, amíg Asos-on tényleg ott volt egy:
Az a szőr élőben valami gyönyörű, pedig én nem vagyok egy műször rajongó (igazi meg főleg nem), igazi orosz oligarcha feleségnek látszom benne. Nem oligarchának, a magyar nőnek tudjuk hol a helye. (De most közben azon gondolkodom, ill. próbálom megkeresni az interneten, hogy mi az oligarcha női alakja....?)
Szóval hogy nem tudom kézben tartani a dolgokat olyan jól. Délutánonként, amikor biciklizek haza az egyetemről, vagy át a menzára, ahol tudom, hogy grízpudingot fogok enni, és ettől vidám vagyok, szóval akkor már mindig nyeregben érzem magam, (micsoda pun,huh), meg a világ tetején, de előtte egész nap kitör a frász. Soha semmit nem tudok elkezdeni időben, mert annyira rettegek az összes feladatomtól, jobban mondva attól, hogy nem sikerül, hogy inkább öt napig csak pakolgatom az egyébként csak húsz oldalas szakszövegeket az az asztalom egyik oldaláról a másikra. Ez több szempontból nem előnyös, az egyik az, hogy hát ezt az egészet én akartam. Másrészt, hogy amikor időre kész kell lenni, akkor az egész sokkal borzalmasabb, és nincs időm rendesen megtanulni a szakszavakat. A szociológiaelmélet egyébként az egyetlen borzalmas tárgyam, mondjuk ez a Corvinuson is így volt, még a tanár is ugyan úgy félelmetes, csak ez egy nő (bár férfinak látszik). Jó, és amúgy nem is félelmetes, teljesen teljesíthető, ha az ember rendesen elolvassa az irodalmat (=mondjuk ötször, és pontosan tudja mi van benne, vannak értelmes kérdésfelvetései, látja az összefüggéseket stb, tehát kvázi be kell tanulni az egészet). Én szeretem az ilyet, amikor nem a tanár beszél az egész előadáson, hanem valamiféle informált diskurzus van a diákok meg a tanár közt, és ez sokkal jobb is lehetne, olyan tárgy, amiből tényleg nagyon sokat lehetne tanulni arról, hogy hogy működnek mindenféle, a szociológiában alapvető elméletek, ha ez a nő nem lenne olyan szigorú, ha nem vezetne mondjuk egy listát arról, hogy ki mond okosakat meg marhaságokat. Így is jó, csak így mindenkinek látszik az aggodalom az arcán, és ez már 25 évesen, ilyen szinten, amikor már mindenki nyilvánvalóan csak azért csinálja, mert érdekli vagy ambíciózus vagy már amúgy is kutatómunkát végez és ahhoz kell a mesterszak, szóval ilyenkor ez már teljesen értelmetlen meg felesleges.
Külön csokihab a tortán, hogy tényleg én vagyok az egyetlen külföldi az egész szakon, amitől olyan mértékben elönt az aggodalom, pedig amúgy nem, más tárgyakon nem, és ha megpróbálok objektív lenni, tudom, hogy nem beszélek olyan rosszul németül, hétköznapi helyzetekben kifejezetten könnyen tudom tettetni, hogy jól tudok németül, de ez, ez a szociológiaelmélet egy tragédia. Akármit csinálok, nincs elég szókincsem ehhez, nem tudok elég választékos lenni, nem tudok olyan szofisztikáltan fogalmazni, elfelejtem, hogy működik a feltételes múlt, magyarul is elfelejtem, mik ezek a tipikus latin szociológus szavak (vagy már annyira túlhasználtam mindet, hogy fel se tűnnek) nem tudom leírni amit a tanár mond, mert elfelejtem a mondatot, nem tudom, nem tudom.
Valahogy persze úgy is meg fogom csinálni, csak most még nyafognom kell egy kicsit mielőtt az utolsó percben elkezdem.
Jaj, nehéz dolog ez, amikor külföldiül kell csinálni dolgokat, vagy inkább az egész életet. Egyáltalán nem tudom, hogy jó ötlet volt-e ez az egész németül, de az igazán döbbenetes az amiről az egyik volt csoporttársam panaszkodott facebookon, hogyaszongya, van két diplomája két angol nyelvű egyetemről, és még most, amikor doktorálni akar akkor is egy újabb nyelvvizsgát kérnek tőle. Meg hogy egyáltalán, egy nyelvvizsga le tud járni? Értem az elképzelést, hogy az ember 5 év alatt simán elfelejt akármilyen nyelvet, de évente?
Egy további dolog amit alig bírtam kézben tartani az a hülye beiratkozás volt, több hét volt rá, nekem az utolsó napon (!!) kellet megcsinálnom, majd rájönnöm, hogy lejárt a biztosításom. Emiatt az egész beiratkozás megakadt az éterben, de persze senki nem értesített erről egyik alkalommal sem, amikor érdeklődtem, hogy mi a probléma. A német bürökrácia borzalmas, persze minden országban az, de Angliában pont semmit nem kellett csinálnom, az első napon az öt különböző tornacsarnokban felállított asztalnál mindent el tudtam intézni, itt még mindig nem vagyok átjelentkezve. Az egyik bankos levelem is elveszett valahol a postán, így most új kártyát kellett igényelnem. Monjduk nem kerül semmibe csak az időmbe, de akkor is. Mindenesetre így, hogy nem voltam rendesen beiratkozva, nem kaptam meg a neptunkódhoz hasonló kódomat, nem tudtam rendesen felvenni az órákat, egyikből sem arra az időpontra vagyok feliratkozva, amelyikre szeretnék, ez nem olyan tragédia, mivel csak 5 perc az egyetem (biciklilakatolással 8), de ha mondjuk dolgozni akarnék, és mondjuk Brémában, akkor azt nem tudom, hogy tudnám megtenni. A vonatút csak fél óra, és ingyenes is, de sokkal nagyobb tortúra, mint képzeltem, és ahogy másoktól hallom. Nyelvórára se iratkoztam fel, részben emiatt, részben pedig mert az első félévben még német szavakat akarok magolni (valahogy nem olyan könnyű mint az angol). Germanisztikásoknak van egy ilyen lehetőség, hogy fríz dialektust lehet tanulni, úgy szeretnék megtanulni frízül, te jó ég. Lehet, hogy egyáltalán nem működne mivel németül se tudok anyanyelvi szinten (a c1 közel sincs hozzá, ne áltassuk magunkat), és összesen három alkalommal hallottam itt tájszólást, az egyik múlt vasárnap volt a vonaton, és még a felét se értettem, borzasztóan elbátortalanítanak ezek a helyzetek.
A hétvégén Berlinben voltam az egyik barátnőmnél, persze nagyon jó volt, és persze iszonyú sok érzést váltott ki belőlem. Nagyon sokszor eszembe jut ez a gondolat, amit egy EVS tájékoztató füzetben olvastam, hogy egy város önmagában nem teszi boldoggá az embert, ezért soha ne ez alapján válasszunk egyetemet, vagy munkát, főleg ne EVS programot. Azt hiszem, én ezzel egyet értek, a mesterszakot teljes mértékben a szak alapján választottam, még a ranglistákat se nagyon néztem meg (ez mondjuk lehet, hogy hülyeség volt), és azt hiszem, ezzel az Oldenburggal egy kicsit megütöttem a bokám, de nem olyan vészesen, mehettem volna véletlen Vechtába is ez egy közeli kisváros, sokan jönnek onnan, összesen 30ezren laknak ott, itt szerintem kb ennyien járnak az egyetemre.
Többen is ezt mondták, hogy ez a város burzsuj lesz, és rettenetesen vidéki, nem úgy vidéki, mint az Alföld, itt mindenhol nagyon sok pénz van (de legalábbis Audik meg 40ezres sportcipők, a taxisofőr szerint mind a banké, hát nem tudom minek a banknak annyi Adidas), mindenkinek van mindene (nyilván nem, nyilván túlzok, de a többségnek igen), és mivel mindnekinek megvan mindene, jobban mondva, senki nem nélkülöz, senki nem ismer olyat, aki valaha éhes maradt, a luxushoz meg a pazarláshoz való hozzáállás is más(nak tűnik), és ez nagyon jó. Undorító, hogy csak én mosogatok folyóvízben, viszont az újrahasznosítást olyan szintre vitték, hogy eddig láttam vagy két darab papírpoharat az egész egyetemen.
Olyan más itt a szegénységről, a szociális vagy akármiylen hátrányról szóló párbeszéd, itt nem fröcsögi mindenki azonnal a véleményét a cigányságról, de a tanárok sem igyekeznek olyan nagyon politikailag korrektek lenni (és komolyan azon gondolkodom, hogy észre veszik-e ezt?) Annyira elképesztő különben, hogy annyira kevés török meg arab van, a mi csoportunkban csak egy török lány van.
Volt egy ilyen fura parti is, ami az első éveseknek szólt és az volt a koncepció, hogy az egész menzát megnyitották, és ott lehetett partizni. A menza itt legalább kétszer akkora mint az étterem rész az Alléban, és van hozzá egy terasz is. Én ekkora káoszt Németországban még nem láttam, részben persze mert nagyon nagyon olcsó volt az alkohol (valami 1.50 egy sör??), és én komolyan mondom ezt a kultúrát nem értem. Mindenki olyan távolságtartó, hogy szinte sistereg a fejem a feszültésgtől, annyira nem tudom hogy mit csináljak (nem, biztos, hogy nem voltam büdös) és itt tényleg nem divat a flörtölés, ugyanakkor mindenkinek van száz barátja, mindenki ismer mindenkit, az egész teljesen szociális, és anélkül is beszélgethetnek fiúk lányokkal, hogy ennek bármilyen szexuális felhangja lenne. (Ennek ellenére mégis sikerül mindenkinek megdugnia mindenkit úgy hallom, ezt a lépést esküszöm nem értem).
Nem tudom, lehet, hogy ez teljesen téves, de néha olyan érzésem van, hogy Magyarországon minden egy kicsit túlszexualizált meg túlflörtölt, de annyira élesen emlékszem a megdöbbenésemre, amikor Hollandiában voltunk a csereprogramon középiskolában, voltunk vagy 16-17 évesek, és az egyik lány az egyik osztálytársa ölébe ült valahogy, amire az egyik osztálytársam (négyen vagy öten ültünk a szomszédos asztalnál, csak lányok) kifakadt hogy hogy lehet ilyet csinálni, hogy hagyja ez a fiú, a lány miért akarja ezt, és hogy ők most össze fognak-e jönni, aztán kiderült, hogy ez teljesen baráti volt (??), és hogy a fiúnak hogy nem lesz merevedése ettől (?), én ugyan nem vagyok fiú, de miért kéne egy fiúnak az összes lányról szexre gondolnia?
De nem is erről akartam írni, hanem a házinénimről, akkora csalódás az a nő komolyan. Egyébként is az volt egy kicsit, főleg mert kb semmiben nem egyezik meg az értékrendünk meg ízlésünk kb semmiben, (és még a kedves fiút is unszimpatikusnak találta, nem mintha kérdeztem volna a véleményét*) de aztán miután küldött nekem egy emailt, mely szerint összesen kétezer euró hátralékom van (1975, de mit számít ez), ami több havi lakbér plusz ez meg az, és legyek szíves átutalni a jövő héten, no ekkor már végképp felrobbant a fejem. Nem csak azért, mert egyáltalán nem ebben egyeztünk meg, vagy mert jogtalanul kéri ezt a pénzt tőlem (ugyanis kiadta másnak a szobámat abban a percben, hogy kivittem az utolsó dobozom), hanem mert annyira egyértelmű hogy csak arra utazik, hogy egy buta külföldi vagyok, akit átverhet, és aki nem fog a pénze után menni, meg úgy is mindenki azt gondolja, hogy mivel ő a német, akárhogy beperelem, ő nyerné meg. Most azt hiszem, még csak nem is a mezei kisebbrendűségi érzet beszél belőlem, vagy hogy viktimizálom magam, hanem hogy ez a nő olyan szisztematikusan gonosz volt az utolsó hetekben, olyan következetlen, ott kritizált ahol ért, csupa olyan dologért amit nyilvánvalóan nem követtem el (ie. egy kupac fekete (!!) haj a lefolyóban, mosatlan edények, tudom is én, hogy nem hagyhatom ott a mosatlan serpenyőm, de mi az, hogy a saját mosatlanjaimat elmosom, az övét meg nem**), és hogy amúgy a szüleim ilyen meg oylan papírja nincs meg, komolyan azt hitte, hogy én most eltűntem, amikor hazamentem a nagymamám temetésére, bár tudta hogy ott vagyok, mit hisz az ilyen, hogy az összes cuccom meg a laptopom memg a fényképezőgépem ott fogom hagyni? Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi a baj ezzel a nővel az hogy proletár panelember de tipikusan olyan ember, aki ha a meleg barátairól beszél, akkor mindig úgy azonosítja őket, hogy "a meleg barátaim" nem úgy, hogy Danny és Hans, és halál büszkén elmegy a melegfelvonulásra, sőt még facebook profilképnek is kiteszi, hogy mennyire egyetért a dologra, de a lakáshirdetésre jelentkezők közül hármat*** azért zárt ki, mert túl leszbikusnak tűnnek. Vajon tudja az ilyen, hogy a melegfelvonulás nem csak férfiakról szól?
Most inkább lefekszem, hogy az előadás előtti utolsó négy órában elolvashassam az irodalmat (csak 20 oldal).
Ja meg állandóan ezt is hallgatom****:
*de ez a sok kéretlen tanács volt az, ami miatt nem szerettem ott lakni igazán
**ami kb 4 napig állt ott, és direkt ott hagytam, mert kíváncsi voltam, mégis meddig fog még ott állni)
***eleve csak nők lehettek
****és most, hogy már nincs GEMA korlátozás a német youtube-on, ide is tudom linkelni, állítólag ez olyan mintha 2016-ban is leomlott volna valami virtuális berlini fal
