Szóval jól megbeszéltem Dollyval, hogy csapunk egy blogvembert, szóval most csapunk egy blogvembert? Olvas még valaki? Akar még valaki minden_egyes_nap blogolni novemberben? Remélem?
Tegnap jöttünk haza Londonból, és halálosan fáradt vagyok, de nem feküdtünk le délután aludni, mert majd korán elmegyünk aludni (hahaha). Az a fő történés van az agyamban, hogy hétfőn voltunk megnézni az Ördög Pradát visel musicalt, és zseniális volt. A Dominion Theatre-ben ment, ami egy hatalmas színház, amúgy akkor meg is néztem, valami 2000+ ember fér el benne, és eredetileg mozinak szánták. A színház előtt vettem két kellően drága Ördög Pradát visel musical vászontáskát (a másikat az unokahúgomnak) és mire hazaértünk tegnap, addigra elveszett mindkettő. Egyszerűen nem emlékszünk, hogy hol van. De tényleg, fogalmam sincs. Lehet, hogy elvitte egyik nap a szobalány, de azt meg ki tudja bizonyítani, nyilván.
Amúgy szerintem sose meséltem, hogy mekkora vászontáska connoisseur vagyok, pedig van vagy húsz. A kedvenceim, természetesen, a Holland feliratú, amit a fiúm hozott a Michigan-tó mellől még a kapcsolatunk elején, a Berlin feliratú, mert szenitmentalizmus, a New Yorker magazinos, amire az van írva, hogy "the right question changes everything" és a könyvhéten azt mondta nekem Simon Márton, hogy neki is olyan van, és nagyon szereti azt a szatyrot, a sárga Marimekko amit száz éve vettem Finnországban, és anyukám elkoptatta a fülét, a virágos Sezane, a Warsaw feliratú amit akkor vettem, amikor elmentem megnézni Taylow Swiftet, a Patent Egyesületes, az a sárga amit Kenyában kaptam a családtól, akiknél megszálltam és az összes többi is, és most soha nem lesz Ördög Pradát visel feliratú vászonszatyrom, aminek a hátuljára az volt írva, hogy "That's all".
