2017. május 30.

olyan éles, hogy elvágja az arcodat

ez egy irtó idegesítő mondat, amit mindig a fotós tanfolyamon mondott az egyik tanár, amikor valakinek különösen éles makrót sikerült csinálnia (vagy jól photoshopolta).*
na, de most a joy kuponnal minden megváltozott! majdnem. vettem ugyanis egy full frame-hez való nagylátószögű objektívet, hát, szerintem ez tök jó. a fénybeállítást nem annyira sikerült eltalálnom, de akkor is tetszik, majd még gyakorlom. (ezeket semmivel nem kezeltem)



másrészt meg, nem tudom, lehet hogy olyan műanyag a színe? nem tudom, nem értem.

és azt hogy kell csinálni, hogy amikor rákattintok, akkor az eredeti gigaméretű kép ugorjon fel? tudja esetleg valaki?

Ja és az is volt, hogy hétvégén a szüleimnek és a nagynénémnek Velencén volt dolguk, úgyhogy elmentem én is velük, és mindenféle fotókat csináltam miközben össze-vissza kocsikáztunk, meg ettünk gigantikus rántott húsokat, és tök jó volt. Csak hát egyrészt rám jött valami wonderlust, hogy nekem most utaznom kell valahova (pedig csak 40 percet vonatoztam), és az is, hogy én víz mellett akarok lakni. Ez a kis Velencei-tó olyan kicsi, és talán azt hiszem koszli is, de úgy irigyeltem azokat az embereket akik ott laknak és bármikor odabiciklizhetnek a partjára. Jó, a 40 perces vonatozást nem irigylem, de valamit valamiért, gondolom. (És költözhetnék mondjuk a Bodeni-tó partjára is, az úgy se rossz hely.)



*én

2017. május 23.

be kell valljam

minél tovább keresek állást, annál kevésbé akarok dolgozni.*



*erre két megoldást látok jelenleg: nyitok egy kávézót/hentest/mit tudom én mit, vagy tényleg jelentkezem doktorálni.

2017. május 19.

most egy kicsit cinikus leszek

vakarhatod a fejed Jancsi

Már megint mi történik itt? Ez lesz a szálljatok ki a méhemből mozgalom második epizódja? Ennyi gyereket akar a kormány? Én is annyi mindent akarok kisapám, egyenlő bánásmódot, meg jó fizetést (amiből felnevelem a gyerekem) meg csokit is, nem csak nőnapon.

Másrészt meg, mindenki hülyének néz, hogy minek jöttem vissza Magyarországra. nem valami olyan helyzetet kéne teremteni, hogy a már élő emberek ne akarjanak elmenni? 

Harmadrészt pár, pár hete olvastam ezt a You can't touch my hair című könyvet, csomó érdekes gondolat van benne a rasszizmusról meg a nőiségről amikkel én még nem olyan sokat találkoztam, és egyre csak azon gondolkodom, hogy magyarra miért nincsenek lefordítva az ilyen könyvek? Se a Girlboss, se a Yes, please, és főleg nem a Lean in (jó, ezutóbbit nem olvastam végig még, de ez a legintelligensebb meg elméletibb)*, van ehelyett ez a borzasztó Fogadd el magad, ami olyan gügyögő stílusban próbálja rávenni az olvasót, hogy fogadja el magát, mintha az összes olvasóról feltételezné, hogy teljesen buta, az önbizalomhiány természetes, és mintha csöpögne az egész könyvből csöpögne, hogy a magyarság egy kishitű nemzet, nincs mit tenni. 
Szóval nem tudom, lehet hogy csak véletlen, de nem vagyok benne egész biztos.**

*amúgy tudom, hogy van még egy csomó hasonló könyv,  de ezek mintha mindenhol ott lennének
**bezzek az összes Danielle Steel meg Marian Keyes olvasható magyarul


2017. május 15.

szomorú vagyok és gyarló is

Ma békésen álltam a lámpánál a Móriczon, amikor jön szembe két lány, és pont mikor mellettem mentek el, az egyik oda visított a másiknak hogy nézd már, milyen öregasszonyos már az a virágos szoknyája. De az a szoknya olyan szép! Meg kedves! Kicsi kék és sárga virágok vannak rajta, és 300 Ft volt, de pont jó.
Meg amúgy ki mond ilyet másokra hangosan az utcán? Meg így egyáltalán? És amúgy tudom tudom, ezeken a lányokon ilyen iszonyú feszülős és döbbenetesen rövid sztreccsruha volt, amihez túl kövérek voltak és összességében olyan ízléstelenek (ie. mindezt valami deszkás cipővel, a többire már nem emlékszem), hogy féltem odanézni de akkor is. Nekem eszembe se jutott odamondani, hogy hé, prosti, vagy hasonló. (meg amúgy is, kinek jut? és minek?)

 Csak szóval két napja amúgy is iszonyú rossz kedvem volt, az a fajta rossz kedv, amikor nem akarok semmit, csak aludni, és akkor jön ez a két ribi lány, és ilyeneket mondanak, hogy még azt is elfelejtem, hogy a szép fehér adidas cipőm van rajtam ami amúgy tök raj.* Meg hogy én ügyes vagyok, okos meg stílusos.
Már iszonyú közel álltam a síráshoz, meg aztán bementem a spárba, és az összes kifli olyan kemény volt, hogy szörnyű, meg beállt mögém egy olyan büdös szájú férfi a sorba, hogy teljesen rosszul lettem. Majd azzal fejezem be a panaszáradatot, hogy végül egy csomó ideig kerestem egy kétszázast a táskám alján, hogy a bolt bejárata előtt ülő hajléktalan tolókocsis nőnek adjam, de annyira sokan voltak körülötte, hogy nem mertem oda menni, és hát ha őszinte akarok lenni, legalább részben azért adtam volna, hogy legyen indokom megsimogatni a macskáját, de még ez se adatott meg.
nyaúú aúú.







*még én is remélem, hogy csak irónikusan használok ilyen szavakat

2017. május 12.

SKILLS

továbbá van ez az idegesítő "skills" szekció az önéletrajzomban ahova kb semmit nem tudok berakni a nyelvtudásomon meg az spss-en kívül, szóval a dolgok amiket még a további felnőttéletemben meg akarok tanulni (nagyjából fontossági sorrendben, de azért nem annyira)


  • az spss-t még jobban, meg az RStudiot is (vagy egyáltalán olyan szintre jutni, hogy ne verjen ki a víz attól a szótól, hogy syntax ablak)
  • franciául (ez tök hasznos lenne az antropológiához) (tudnék eredeti nyelven Bourdieu-t olvasni! mondjuk nem mintha akarnék)
  • esetleg hollandul, mert az olyan vicces
  • varrni
  • sajtot csinálni
  • szappant csinálni
  • hímezni, kötni, horgolni (ezek nagyon fontosak)
  • németül még jobban (már így is elég jól tudok, de mindig van feljebb, továbbá szlengkifejezéseket meg könyveket is akarok tudni játszi könnyedséggel olvasni (most vettem egy Bánk Zsuzsa könyvet a bolhapiacon, aaaaannyira lírai az a nő, hogy megőrülök, olvassa mindenki)
  • tortát sütni, spontán tudni süteményt sütni, és pogácsát(!!)
  • fail-safe kajareceptekből párat megtanulni
  • úgy egyáltalán, megtanulni jól főzni
  • tűzzománcozni (kiskoromban csináltam egy kis ideig, sose értettem, miért nem foglalkoztam ezzel többet)
  • HDR képet csinálni
  • videót szerkeszteni, vagy egyáltalán tudni, hogy kell csinálni egy videót
  • megtanulni írni (vagy egyáltalán írni valamit, továbbá megtanulni ilyen esszé-stílusú dolgokat írni, amiket mostanában szeretek olvasni, mondjuk ehhez élményeket kéne szereznem, hogy legyen miről írnom)
  • ékszert csinálni fémből (vagy bármit csinálni fémből), ez csak mostanában jutott eszembe, mert ott voltam a Mammutnál és ott van egy ötvös, meg láttam egy interjút Candice Neistat-tal (akinek amúgy nem is igazán tetszenek az ékszerei, de mindegy)
  • továbbá mindenféle dolgokat megtanulni a modern technológiáról (most nem is jut eszembe semmi, ez baj)
  • további dolgok se jutnak eszembe, de úgyis kb 90 leszek, mire ezt mind kipróbálom
  • de amúgy láttam egy cipő készítő workshopot az interneten, az is érdekel.
Update: ja, eszembe jutott még egy nagyon fontos dolog, photoshopolni (!!!) meg HTML kódolni, azt még tudnám is használni biztos.

most mondja bárki, hogy nem vagyok telhetetlen.

2017. május 10.

who runs the world

ez az álláskeresés olyan borzasztó. az önéletrajzom dögunalmas, az önéletrajzomat szerkeszteni dögunalmas. elriasztanak az álláshirdetések, ahol külön kiemelik, hogy fényképpel.

életemben nem éreztem magam ennyire semmirekellőnek, semmirevalónak, nem értek semmihez, nem tudok semmit, a többi ember sokkal okosabb, 20 oldalas önéletrajzuk linkedin profiljuk van, menten sírva fakadok. mondjuk én 26 vagyok, és még mindig marhára nem tudom mit  csinálok.

ja, és hogyaszongya, van vagy öt releváns álláshirdetés, meg tegnap felmentem a civiljob.hu-ra, most már tuti, hogy közellenség lettem.

továbbá ezek:


Kancellárt ide


amúgy akkor most ki maradt a Corvinuson?