Meg amúgy megőrülni sem, mert annyiba kerül, hogy már attól gutaütést kapsz.
Idáig úgy voltak a dolgok, hogy nekem még mindig a szegedi háziorvosom volt az orvosom, részben mert nagyjából megbízható és segítőkész volt, az ember olyan kispolgári módon protekciósnak érezhette magát, mert anya tanította a gyerekét és az asszisztens gyerekét is, meg mindenki ismert mindenkit, na. Kivéve, hogy elfelejtjük, hogy az igazi protekciósok amúgy a nyugdíjas nénik, akik nagyon sietnek valahova, ezért muszáj azonnal bemenniük a leletükért, ami miatt tovább vannak bent mint én azért, mert fáj a torkom. Mondjuk ha nekem is ilyen kevés tiszta lelkiismerettel eltöltött időm lenne hátra (ezek után úgy nulla perc) szerintem én is elkezdenék sietni.
Aztán történt még, hogy a háziorvos egyszerűen meg fog szűnni, szóval át kellett jelentkeznem. Nyilván történt még az is, hogy a lehető legtovább húztam az egészet, hogy minél kellemetlenebb legyen, meg minél kevesebb idő legyen arra, hogy rendesen az agyamra menjen a feladat, de hát az ember tényleg mindent megtesz azért, hogy legalább saját magát jól felbosszantsa. Na, és akkor így kötöttem ki a körzeti háziorvosomnál, akihez tartozom. Nem tudom igazán, hogy máshol hogy van, de Szegeden régebben ki lehetett választani, hogy melyik orvoshoz akarsz menni (mi ahhoz mentünk, akit ismertünk, meg aki közel volt anyukám iskolájához), meg itt Budán is nagyjából lehet választani. Most úgy voltam, vele, hogy jó jó, majd jövőre keresek egy háziorvost, most csak legyen már orvosom, és akkor most kikötöttem a szomszéd utcában a háziorvosnál, akinek öt csillagos az értékelése, és akkor... nem hord maszkot. NEM HORD MASZKOT. nabazmeg.
Borzasztó embernek érzem magam, amiért ezen problémázok, de ha arra gondolok, hogy Magyarországon a legmagasabb a halálozási arány és én nem akarok meghalni, akkor ez az érzés egész gyorsan elillan már bocs. Mondjuk persze én se akarnék egész nap maszkban lenni, kivéve ugye, hogy a háziorvos csak 4 órát rendel, és gondolom annak a felét is telefonálással meg adminisztrációval tölti (vagy lehet hogy nem, még nem voltam háziorvos pandémia alatt). Jó, de csak ha ez lett volna a probléma. A rendelő amúgy kb három négyzetméter, amiben nem igen lehet távol állni a többi várakozótól, és a legnagyobb szerencse, amikor valaki Covid tesztre jön, Covid tesztre!!! és akkor egy ruhaszalvéta jellegű agyonmosott és kinyúlt textilmaszk van rajta. Úgy értem, ne haragudjál már, de legyél már ennél kevéssé feltűnően vírustagadó, mert én menten agybajt kapok. (Meg a háziorvos mióta csinál tesztet?)
Miután a harmadik ember bement előttem, többek közt a néni, aki kérdezés nélkül beviharzott "csak a receptért", hogy esne ki a sarokemelőd aranyom , * bemerészkedtem én is (mivel ugye senki más nem volt a váróban), de ekkor szerencsére az asszisztens olyan hangon rikácsolva tessékelt ki, és közölte, hogy ő egy férfit vár, hogy az tilos kéne, hogy legyen. Mármint biztos, hogy agyamra ment a feminizmus, de ha férfi lennék, állítom, hogy soha az életemben nem beszélne velem senki így, különösen nem egy idegen egy ún. hivatalos szituációban. Miközben további nem is tudom mennyit várhattam, már azt gondoltam, hogy én húzok innen a fenébe, csak közben kijött az orvos és elkérte az összes igazolványom, és így már nem volt olyan könnyű. Amúgy az asszisztens nőn meg egy kinyúlt textilmaszk volt, a lábán meg bőr leggings, nem viccelek, bőr leggings, ennyire leegyszerűsített öngóllal ritkán találkozni, mármint hogy bírjam ki, hogy ne kezdjek el arról beszélni, hogy latexes.... nemtomki? (Egyébként volt műszempillája, műszemöldöke és valamilyen gélkörme is amivel lehet kopogni, de most már úgyis értitek a lényeget.) Mondjuk szerencsére nem utalgatok feleslegesen bénán kacsingatva semmi illetlenre, mert a rendelő a lehető legbénábban van berendezve, jobban mondva az orvos és az asszisztens asztala a szoba két végében van. Ez lehet, hogy jó volt 2020 tavaszán, amikor még nem akartak elkapni semmit egymástól, de most úgy jön ki a lépés (see what I did there?) , de most úgy van elrendezve minden, hogy két telefon van, és mindkettő valamiért az orvosnál van. Mivel ugye egyszerre csak egyet tud felvenni, az asszisztens veszi fel a másikat, aki ezt úgy tudja megtenni, hogy a mellével jól áthajol az orvos feje felett mintha egy Z kategóriás akármilyen film lenne, és az embernek akaratlanul is csak az a gondolata marad, hogy na jó... hagyjuk is. Miután az asszisztens befejezte a telefonálást, az orvos meg még mindig nem, és én meg csak türelmesen és bénán ültem ott mint egy uborka amit odatettek, szóval mindeközben az asszisztens elkezd ilyen jellegűeket mondani vmi hallhatóan komoly vérnyomásproblémával küzdő nőnek, hogy írjál már fel neki egy (gyógyszer neve amit elfelejtettem), hát elpattan a műtött ér a fejében aztán baszhatjuk!
Majd mindezek után az orvos felvett két (!!) maszkot is, ne aggódjunk, nem ffp-set, csak ilyen zöld eldobható maszkot, ami ezen a ponton gondolom kb mindegy is, ha már maszk nélkül telefonált meg csinált bármit. Remélem vírustagadó vagy az alternatív gyógyászati módokban hisz vagy valami (az előző háziorvosnál a asszisztensnek meggyőződése volt, hogy a kristályok mindenre is jók, így volt rajta vagy 10 féle ilyen jellegű ékszer, meg mindenhol további kristályok. Próbálom érteni, hogy akik egészségügyben dolgoznak, és nem mondjuk betegszállítóként, azok miért hisznek jobban egy kristályban, ami egy kő, mint mondjuk... a nem dohányzás egészséges következményeiben?
Ezen a ponton már szerencsére olyan ideges és frusztrált voltam, hogy biztos, hogy nem emlékszem mindenre, de jól megmérték a vérnyomásom háromszor (mondjuk én is nehezen hiszem el, hogy legalább magas vérnyomásom nincs), aztán elég furán megkérdezték, hogy honnan veszem a frontinomat, amit először nem is értettem, szóval mondtam, hogy a gyógyszertárból. Később leesett, hogy azt kérdi, hogy most akkor illegálisan szerzem-e be, de most komolyan azt gondolja, hogy önszántamból bemegyek az sztk-ba felíratni, amikor úgyis privát járok terápiára?
Jaj, én ebbe az egészbe úgy belefáradtam, az egész rendelő akkora káosz volt, hogy totális sensory overload (a lakásomban sincs rend, de ez, gyerekek), ennél már csak az az abszurdabb, hogy Mihalik Enikő varrónő akar lenni. Mondjuk apa azt mondta, hogy hát hiába, jól tartom magam, amikor felháborodva elmeséltem a kislányozást, de előre rettegek hogy majd telefonálnom kell a jövő hónapban a gyógyszereimért.
*az van, hogy én úgy gondolom, hogy ez a "tisztelet az időseknek" dolog kicsit félrecsúszott azon a ponton, amikor már nem arra asszociálunk, hogy tiszteljük az időseket mert nagy tudásúak, bölcsek, keményen dolgoztak/dolgoznak, van bennük egy csomó alázat (ami ugye állítólag az Y meg Z generációban már születésükkor se volt) mert az ember a saját nagyszülőjét ha csak nem egy szörnyeteg nagyjából mindig fantasztikusnak tartja, és nem arról, hogy a szomszéd Jolika azt csinál amit akar, meg totál bunkó mert ő öreg és neki bármit lehet, ők tiszteljék már. Amúgy most nem erre az egy esetre gondolok, hogy jaj elém ment egy néni, hanem arra az általános tapasztalatra, hogy az idős nénik mindig, komolyan mondom, mindig elém mennek mindenhol. Nagyobb baja se legyen az embernek, de kedvesnek látszó fiatal nők se legyetek, mert akkor meg annak többek közt ez a vége, vagy hogy az idegen háziorvosotok többször is kislányként hivatkozik rátok
