send help

 Az a baj, hogy már megint nem mennek olyan jól a dolgok, szóval nem tudok nem arról írni, hogy már megint nem mennek olyan jól a dolgok. Most már kezd jobbra fordulni a sorom, szedek egy csomó magnéziumot meg a pszichiáter néni megkétszerezte a gyógyszer adagom (lol), ugyanakkor legalább jobban vagyok??? Igaz, hogy frontinnal, de legalább nem vagyok olyan nyomorult, hogy botrány. 

A másik dolog meg, hogy fáj a testem. Ez egészen újkeletű, ahhoz képest, hogy egy magas kövér nő vagyok, de egyszer egyik este próbáltam bezárni a fürdőszoba ablakot, amihez egy kicsit nyújtózkodnom kell, és akkor meghúzódott a derekam. Mondjuk legalább csak a jobb oldala, de akkor is meghúzódott. Most már nem csak azért nem merem kinyitni a fürdőszoba ablakot mert mi van, ha bemászik egy bogár, hanem mert mi van, ha meghúzódik valamelyik tagom. Na, és akkor időnként van ez a fájdalom, ami olyan mintha a vesém fájna, de szerintem nem a vesém fáj, mert semmi erre utaló jel nincs, és csak akkor fáj, ha mondjuk futok a busz után, vagy bármilyen ugró mozdulatot kell végeznem vagy ilyesmi.

Pénteken elmentem csomó pénzért  egy gógymasszázsra, és nem volt akkora reveláció vagy olyan jó érzés, mint vártam, de azért most elég jó volt. Úgy értem, a derekam még mindig fáj, de a hátam többi része nem különösebben. Kivéve mondjuk, hogy a masszőrlány ahogy állította az asztal magasságát odacsípte a karomat így a könyököm felett, ahol nekem elég hájas, és úgy fájt, hogy kifinomultan felsikkantottam, és hát most látom, hogy nem teljesen ok nélkül, mert lett ott egy sárgászöld folt. 

Szóval nehéz csak úgy lenni, de úgy érzem, ezt már vagy húszszor elismételtem. Nehéz dolgokat csinálni, mert állandóan olyan érzésem van, hogy nem vagyok rájuk képes, vagy csak olyan szinten utálom, hogy nem vagyok rá hajlandó. Mondok példákat, figyeljetek, mert kellően nevetségesek lesznek: berakni egy mosást, önteni folyékony szappant a szappantartóba, beágyazni, összehajtani a plédet, hajat mosni, fogat mosni. Ezen a ponton már elég sok mindenre hajlandó vagyok, csak hogy jobb legyen, többek közt így kerültem Székesfehérvárra egy meditációs workshopra is... és hát nem vagyok meggyőződve, hogy meditálni akarok. Fogok. Úgy valaha is. Igazából engem ez nagyon felbosszantott. Tudjátok tehát, hogy én egy depressziós nő vagyok enyhe bipoláris zavarral, ki tudja, mennyire súlyos ADHD-val és akkor azt mondják nekem, hogy a békét keressem magamban? Nézzek magamba? Ott van minden bennem? Ha ott lenne bennem ténylegesen minden de MINDEN, akkor tényleg öt féle gyógyszert kéne szednem? 

Másrészt meg, nem arról szól az egész kereszténység, hogy van rajtunk kívül valami mindenható, meg hogy a mindentudást is magunkon kívül kell keresni? Amúgy templomban is voltam, hát az rossz volt, és nem csak mert úgy feltörte a cipő a lábam, hogy kínomban vettem egy jégkrémet  alig bírtam hazamenni, hanem mert az istentisztelet legalább fele dicsőítő dalokból állt, és nem jó dalok voltak, vagy nem is tudom. Én nem vagyok muzikális típus, meg nem is értek a dicsőítő dalokhoz meg keresztény rokkhoz  akármilyen zenéhez, de mondjuk a Golgotában annyival jobb zene van, hogy nem is tudom, hogy artikuláljam. A Golgotával meg mondjuk kicsit az a baj, hogy ez a fordítás szerintem megakasztja a prédikációt, vagy legalábbis arra kellett koncentrálnom, hogy mit mondanak angolul, és az nem volt jó. 

Semmi sem jó igazából. Magányos vagyok és szerencsétlen és nem tudom, hogy mikor fog már jóra fordulni minden, mert ez most már nem is vicces, a panaszkodásom is unalmas már.

Ja még Rupi Kaurtól a Gyógyító szavakat is megvettem, de nem annyira gyógyított meg. Kötögetek is, de nem vagyok valami tehetséges benne, sokszor lyukas lesz, vagy hülyén állnak a szemek, de azt meg szó szerint nem tudom, hogy kell lebontani. Semmit nem tudok. send help.