aranyoskám

 Valentin nap alkalmából (meg amúgy is) beszéljünk már az utóbbi három randimról.

Három!! Randi!! Ugyanazzal a fiúval!! Azt a ragyogóját. Ki hiszi ezt el? 

Azért volt csak három randink, mert ez a fiú Szegeden doktorál (ez csak véletlen, nem innen ismerem), és egyszer ő volt itt Budapesten és kedvesen meghívott az Ibolyába (az én ötletem alapján, de mégis), kétszer meg Szegeden volt intéznivalóm, szóval akkor Szegeden tudtunk találkozni. Én még mindig nem vagyok hozzászokva, hogy fiúkkal nagyon jót tudok beszélgetni, hogy ha nincs mit mondanom, akkor beszélnek helyettem, hogy ne legyen kellemetlen csend, hogy figyelnek arra amit mondok (micsoda alapvető dolog pedig), hogy érdekesnek találják amit mondok. 

Innentől a kicsit óvodás rész következik, figyeljetek. 

Jó, a fiú marokkói, szóval kultúrális különbségek vagy mit tudom én, de nem történik semmi. Annyi nem történik, hogy véletlen összeérjen a térdünk. Legutóbb a Reök kávézóban voltunk Szegeden, ahol kerek, de nem olyan túl kicsi asztalok vannak, és végig a lábát igazgatta. Kérdeztem tőle, hogy mi a baj, erre azt választolta, hogy semmi, csak nem akartam meglökni a lábad. Nem mintha ez nem lenne nagyon kedves meg figyelmes, csak mégis mi történik, ha összeér a térdünk? Felgyullad a kávém? 

Igazából azt szeretném, hogy érjen össze a térdünk, vagy kezünk, (ezt még leírni is kínos, olyan gyerekes) akármi. A második randinkon ott ültünk az Ibolyában vagy három órát, és ott volt a szép keze az asztalon, és marhára nem történt semmi, én meg csak bámultam a kezeit ahogy magyarázott, mint egy 16 éves, és tulajdonképpen elég nevetségesnek érzem magam. És mennyire igaz, hogy pár hete még nem is ismertük egymást, most meg azt szeretném, hogy, pár hete nem is tudtam, hogy létezik, most meg azon gondolkodom, hogy így eljutunk-e valaha a szexig, szex!! Mégis mit gondolok, ilyen tempóban? Miért érzem magam ettől teljesen romlottnak? 

Mindeközben persze attól is rettegek, hogy annyira el vagyok foglalva azzal, hogy intimitás lehetősége, és hogy mennyire vágyom erre, hogy valaki elfogadjon meg szeressen meg megsimogassa a fejem és azt mondja, hogy minden rendben lesz és komolyan is gondolja, hogy majd túllépek valami rettenetes red flag-en, mint hogy mondjuk 8 gyereket akar én meg lehet, hogy egyet se. Persze már az önmagában aggasztó, hogy ezt szégyenkezve írom le, és a pszichiáter néni biztos ráncolná a szemöldökét, de most úgyis Ázsiában van és én nyugodtan visszafejlődhetek 20 alkalmat, semmi vész. A múltkor még anyukámnak is kiszaladt ez az egész a számon, jobban mondva nem az egész, de hogy szűziesen ott ülünk és beszélgetünk, és a fiú minden alkalommal fizetni akar (egyszer nem hagytam, mert én ettem ő meg nem), szóval ebből sejtem, hogy randi. Jó, meg abból is, hogy amikor először találkoztunk, akkor kezet akart fogni búcsúzóul, és nekem valahogy a nyelvem hegyén volt, hogy mégis mit csinálsz, és akkor mondta, hogy egy lány, de Iránból vagy nem tudom honnan mondta neki, hogy ne ölelje meg, mert ez milyen dolog, és azóta nem mer semmi ilyesmit, és akkor felvilágosítottam, hogy az európai lányokat meg lehet ölelni nagyrészt.