egy gyors kis szakértés

 Az az elméletem van, hogy az összes Fideszes politikusnak olyan helyen kéne élnie a családjával meg az összes gyerekével, ahol csak egy fürdőszoba van.  Rögtön kevésbé lennének cinikusak úgy az egész társadalom, de főleg a szegények iránt. Jó jó, az ember a jó dolgokhoz könnyen hozzászokik, én is egy kétszobás lakásba születtem, de mivel az utóbbi 20 évben volt jóformán saját fürdőszobám, hát.... sikerült megszoknom. Most, hogy a szüleimét felújítják és én itthon vagyok, elég idegesítő az egész helyzet. Mondjuk az milyen idegesítő lesz, amikor majd az emeletit csinálják, és ha éjjel felébred az ember, kénytelen lesz lemászni, csak hogy pisilhessen. Majdnem olyan abszurd, mint hogy fel kell menni az emeletre, csak hogy kiöntsem a maradék levest. A konyhában fogmosás is esküszöm alázatot tanít, és hát vezérünk szerint mindenki a konyhában köt ki, de biztos, hogy nem a fogkrémfoltos kenyérért. 

Nem tudom mi ez a jópofáskodó gunyoroskodás, nőnap alkalmából elkezdtem ugyanis újra antidepresszánst szedni, és hát mondanám, hogy kevéssé élvezem, mint hogy ennek alkalmából még tinderre is felmentem, de őszintén, a tindert sem élvezem különösebben. Úgy értem, nem jobban, mint elmenni a fogorvoshoz, vagy mint amikor valami elég kínos dolog ér. Az új kedvenc kínos dolgom különben az, amikor az emberek véletlen vagy akár direkt elém állnak a sorban. Egyrészt, őszintén egészen komolyan tényleg nagyon-nagyon észrevehető vagyok, másrészt, néha már nincs is kedvem szólni, mert ugyan szabadkoznak így meg úgy, de kit érdekel. Az a tragikus, hogy szerintem ők is tudják, hogy kit érdekel. A választáson olyan pofátlanul elém állt egy nő már a szavazó fülkénél, és nem volt kedvem veszekedni, mert ott voltak a gyerekei is, mit bánom én, vigye innen a két visító gyerekét. Vajon tudja, hogy mindenki ezt gondolja? vagy ilyenkor mi van? És amikor nyugdíjas vagy úgyis, mit kell elém rohanni? 10 perc múlva nem lesz ott a farhát meg a lakásod? Értem én, ki tudja mennyi időd van, de hát én se tudom, hogy mennyi időm van végeredményben. 

A tinderre visszatérve, eddig semmi komoly. Volt egy ghánai magyar fiú, aki személyi edző (lol, tudom), biztos, ami biztos, küldött a farkáról is egy képet, ami akkora mint két krinolin, és hát, lehet, mondom, lehet, hogy részben emiatt akartam vele randizni egy rasszista szar vagyok, ki hitt mást? Máskülönben meg nem volt őrülten művelt vagy szórakoztató, nem tudta mi az, hogy brunch és nem iszik alkoholt pedig én nagyon szeretem a bort szex előtt .  Aztán volt még egy orvos, aki egy idő után csak úgy törölt, mert megkérdeztem, hogy mit tenne, ha egy lovat találna a fürdőkádban. Csak részben hibáztatom, de jobban sajnáltam volna, ha nem készült volna legalább 4 fotója sztetoszkóppal a fején/vállán/akárhol. Pedig ebből arra következtettem, hogy biztos, hogy nem pszichiáter vagy nőgyógyász, ami jó ijesztő lett volna. Van még egy harmadik fiú is, aki mindig akkor válaszol, amikor azt gondolom, hogy menten unmatchelni fogom és mit képzel már, hogy ennyit várat, csak sajnos teljesen szimpatikus, bár most megint úgy döntöttem, hogy soha többet nem akarok beszélni vele, ennyire egyértelműen csak ne legyek már önsorsrontó.  Egyébként semmi új, a 23 éves fiúka kis barátnőjének jól megcsinálhattam valami szeminárumi prezentációjához a kutatómunkát, ugyan nem derült ki először, hogy neki lesz, csak a fiúka megkért, hogy küldjek már neki dolgokat (olyan témában, amiben úgyis tudok), és ugyan gondoltam, hogy miről van szó, de akkoriban nem beszéltünk vmi sokat, és örültem, hogy írt nem akartam olyan kis genyó lenni, mint amilyennek a blogom alapján bizonyára tűnök. Hát de basszus. Jól sejtjük, hogy még mindig egy 23 éves a titkos kis internet crushom? Hát attól tartok, jól. Franc. Valaki adjon már egy taslit? 

Elfelejtettem annak a felét amit írni akartam, úgyhogy legyetek jók, a fontos filozófálások jönnek, amikor esik az eső a Balcsin, addig is, over and out.