Andrà tutto bene

Jaj annyira megható, ahogy az olasz gyerekek csinálják ezeket a szivárványos plakátokat, amire ez van írva (hogy minden rendben lesz). Pár napja láttam valahol, most meg a 444-en is írják, és ott a twitter tag is, iszonyú megható meg cuki meg minden.

Én amúgy szolidan pánikolok (értsd: nagyon), jobban mondva már nem is tudom, hogy attól félek jobban, hogy elkapom és meghalok, vagy elfogy a frontinom (amit amúgy általában nem szedek rendszeresen, vagy inkább szinte soha) és meghalok a a szorongástól. Biztos ami biztos, pénteken még a lejárt receptjeimet is kiváltottam, csak hát nem volt köztük frontin.

Holnap meg úgy volt, hogy elmegyünk az unokahúgommal wellnesselni/edzeni (ezt majd elmesélem, addig nevethettek), de most bezártak az uszodák, meg amúgy is, frászt kapok az egésztől, hogy ott mindenki megfog mindent meg mit tudom én. fúj.
Nem tudom amúgy, hogy mennyire reagálom túl ezt az egészet, ma elmentem a Mom-ba bevárásolni pár dolgot a Sparból, ott voltak ugyan, de amúgy minden egy marha nagy üresség volt. Vissza vittem a Reservedbe egy nadrágot, és én voltam az egyetlen ember az egész nagy áruházban, és aztán hazafelé is a buszon. Négy megállót utaztam, és komolyan mondom, senki nem szállt fel rajtam kívül. Gondolom így legalább senkitől nem kaphattam el semmit, habár inkább nem értem semmihez, és amikor leszálltam, elköszönhettem a sofőrtől.

Szóval jó lenne, ha ennek az egésznek mihamarabb vége lenne, mert már most annyiszor mostam kezet, hogy teljesen elszabadult az ekcémám, és kb a nyolc kézkrém se elég, ami itthon van.