Másfél hétig nem voltam dolgozni, mert beteg voltam, úgyhogy most full on Sunday scaries meg minden. Megfőztem az ebédet holnapra és egy kicsit pakolgattam, de nyilván sokkal fontosabb, hogy az előző posztom febr. 5-én volt a legnépszerűbb a blogolásom történetében, szóval most jól meglovagolom ezt a hullámot és írok mégegyet (lol)

El akartam mesélni, hogy voltunk az egyik barátnőmmel a Loupe színházban és megnéztük a Bármi lehetséges című darabot, egy párról szól, akiknek meghal a gyereke. Én még sose sírtam szerintem színházban, de ez olyan megrázó volt, hogy tisztára fáradtan jöttem ki a színházteremből. Mármint amúgy is kicsit még vacakul voltam, mert még nem múlt el teljesen a betegség, de a jegyet már hetekkel ezelőtt megvettük, szóval nem akartam lemondani. 

A héten egyébként a következő dolgokon szorongtam: 

• hogy dolgozni kell menni, és mi van, ha elfelejtettem, hogy kell 
• a pszichiáterem idegesítő módon nem írja fel rendesen a gyógyszereimet. most még beteg is voltam, és akkor 4 napig nem tudtam szedni az egyik gyógyszerem, hát tisztára rosszul voltam. jó, egyik nap nem voltam hajlandó a két fokban lemenni a gyógyszertárba, de a többi napon állítólag nem működött az eeszt, nem vette észre, nem sikerült, majd holnap, így összesen egy hetet várhattam arra, hogy felírja a gyógyszerem. mindezek mellett ha nem a rendelésen kérem, hogy írja fel a gyógyszerem, hanem csak úgy, akkor újabban 10 ezret(!!!) kér, ami meg valahogy abszolút felháborító
• pénz
• még mindig nem tudom, hogy akarok-e barátkozni ezzel a lánnyal, aki felkiáltott, hogy úristen, de kövér, vagy nem is tudom, azt hiszem, hogy akarok, de nem tudom, milyen módon kezdeményezzek beszélgetést ezzel kapcsolatban, nagyon rossz vagyok a konfliktusokban

Amúgy a kötésről akartam írni még, ami egy elég banális téma, de el kell mesélnem, hogy habár nagyon élvezem, csomó szorongást vált ki belőlem, hogy egyszerű dolgokat nem tudok megcsinálni, mint szemeket felszedni, meg ezt a slip slip knit nevű fogyasztást, megjavítani horgolótűvel hibákat, ilyesmi. Most volt egy fonalvásár és két viszonylag drága fast fashion pulóver árát elköltöttem prémium gyapjú fonalra, hogy kössek majd egy pulóvert, és teljesen inkompetensnek érzem magam az egészben, hogy körbe kötés meg mit tudom én, hogy az egészet meg se érdemlem, meg se tudom csinálni. De olyan szép mályva színű az a fonal, jó ég.