Néha azért is jó lenne, ha lenne egy partnerem, mert megbeszélhetnénk ilyen nagyon fontos dolgokat, mint hogy ha rácsöppent a pulóver ujján a mintára a pad thai szósz de amúgy teljesen tiszta, akkor attól még fel lehet-e venni.

Vagy

Amikor az ember felszáll a buszra, és tudja, hogy csak pár megállót akar utazni, akkor lehet egyedül kivül ülni? Csak mert az előttem ülő csajt, aki ugyanezt csinálja, csak még oda is teszi a Deichmannos szatyrát totál bírálnom kell, mármint mi az, hogy "nem engedi meg", hogy más oda üljön? Én meg ugyan ezt csinálom, csak az oké, mert tudom, hogy le fogok szállni? Jó, ha egy idős néni jönne, akkor biztos felállnék amúgy is, most biztos nem érzékeltettem rendesen a kérdés súlyosságát, de azért gondolkodjunk már el ezen a nagyon fontos kérdésen.

Harmadrészt meg, az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy a sportmelltartómban van a legjobb mellem, nyilván mert az egy kerek alakú kosár, amilyet mostanában nem igazán szoktam hordani, mert viszonylag kényelmetlen, de ez a sors mekkora iróniája? (főleg, hogy turkálóban vettem (bár ez undorítóan hangzik) és Primarkos (pedig sose veszek elvből Primarkos cuccot (különben ez az egy elvem van)