I capture the castle

 Sajnos most nem a könyvről lesz szó, bár azért el kell mondanom, hogy jelentős komplexusokat vált ki belőlem, hogy elsőre fel se fogtam, hogy Dolly blogneve utalás a Lolitára, pedig olvastam a Lolitát. Szóval most rendkívül kispolgári módon veretem a kb. öt klasszikus címének egyikével amiket olvastam. Ráadásul ezt a blogvembert is közepesen elbuktam, ugyanis ez csak a 21. posztom, de hát túl nagy volt a kísértés amikor bekapcsoltam a laptopot, hogy inkább Gilmore girls ismétléseket nézzek

Tehát most nem a könyvről lesz szó, pedig még Londonban olvastam, főleg a metrón amikor írtam a szakdolgozatom, ami miatt egy elég kedves emlék, hanem a házról, amiben élek. Ez egy nyolc lakásos társasház ami kb. 1938-ban épült. Ez több szempontból fontos, mint hogy eléggé régi, nem működnek már olyan jól a dolgok és fel kéne újítani őket, meg hogy 1956-ban le is dőlt a ház egyik része, többek közt az én lakásom is. Na most ez a lakás akkoriban még a közösképviselőnk családjáé volt, akik ekkor költöztek el az első emeletre, ahol ez a nő azóta is él. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de egy dolog maradt, hogy ez a nő a közösképviselő... egészen nyárig. 

Történt ugyanis, hogy... jaj, annyi minden történt! Az alsó szomszédom azt mondta, hogy tévé sorozatot kéne írni ebből a nőből. Ami elindította az egészet az az volt, hogy a nyolc lakásból négyben új lakó lakik, akik semmiről nem tudnak semmit. Ez a nő ugyanis egészen változatosan alázott meg mindenkit, egy  része tulajdonképp nem is az én sztorim, de egészen változatos megtévesztések, mint amikor elhitette mindenkivel, hogy az egyik nő az elsőn sose fizet közösköltséget, és emiatt el kell, hogy menjen ügyvédhez, aztán most kiderült, hogy két havi tartozása volt, és ennek nagyon-nagyon sokszorosába került az ügyvéd meg mindenféle költség. Volt az az alkalom is, amikor a földszinti lakóval vagy 10 percig veszekedett arról az egyik lakógyűlés keretében, hogy milyen a megfelelő lábtörlő, egy másikkal meg azért került nézeteltérésbe, mert köszönt a nő pasijának(!). 

Két dologgal kezdődött az egész idén, az egyik az, hogy beázott a lakásom teteje, a másik meg, hogy beázott a lakásom oldala.Aztán folytatódott azzal, hogy a szomszéd lakásban/erkélyen, nem is tudom, hol egerek vannak. De kezdhetem azzal, hogy egy pár négyzetméteres részen teljesen beázott a plafon, majd kiderült, hogy a nő sokszoros, tízszeres áron csináltatta meg, nem viccelek. Ezután nem sokkal közölte apukámmal, hogy ne foglalkozzon vele. Mindenesetre már vagy fél éve beázik a hálószobám egyik sarka, de most már egészen láthatóan egy méter magasan beázik, és akkor kiderült, hogy a szomszéd ház egyik csöve bele van szigetelve a mi házunkba, és tiszta penész az egész fal. Ez is vagy egy éve húzódik, de eddig kb annyi történt, hogy a nő küldött egy elég vicces kézzel írott levelet, amin a megszólításban át van húzva, hogy Lajos és Péterre javítva (jó, már nem emlékszem a nevekre, de kb ilyen kaliberű volt).

Az egész annyira kellemetlen, olyan rossz vibe-ok vannak, mióta apám felolvasta ill. elmondta a nem is tudom hány pontból álló listát a problémákról (de ilyenek, hogy a tetőfeljáróhoz egy szekrénykulcs vezet, komolyan mondom, egy random megvásárolható szekrénykulccsal be lehetne jönni a házba) azóta utál, vagy mióta megszülettem utál, nem is tudom, de közölte velem, hogy én koszolok össze mindent a szemetemmel. Na most ez az a nő, akivel azon vesztem össze tavasszal, hogy azt csinálja, hogy az erkélyére fogja magát és kimegy, és aztán onnan kihajítja a szemetét le a ház előtti előkertbe, mintha a középkorban élnénk. A legutóbbi, múlt heti lakógyűlésen csak elfordult és úgy tett, mintha nem hallaná amikor mondok valamit. Arra szeretek gondolni, hogy most már lemondott, most már nem bánthat senkit, de egyáltalán nincs ilyen érzésem, ilyen rosszindulatú hárpiát még a világ nem pipált.