2015. január 9.

újra nyafogok

Megint blogolok, de hogy minek, azt nem tudom, úgyis klisé.

 2015 lett időközben, de még 2014-ben az volt, hogy a fiúm megtalálta a blogomat, és elolvasta, és összevesztünk, én sírtam, aztán dühös voltam, aztán nem tudtam igazán, hogy mit csináljak,  úgyhogy inkább bezártam az egészet, bezártam a blogot és gondolkodtam azon, hogy folytatódhat, hogy lehet-e ez így tovább. Mert ha én nem írhatom ezt tovább nyilvánosan, akkor talán egyáltalán nem akarom, habár olyat biztosan nem tudok írni, ami soha senkinek nem lesz bosszantó/bántó/akármicsoda .


És mivel most az évértékelő bejegyzés kimaradt, sőt az alkalom is, hogy arról rinyáljak, hogy idén legalább nem egyedül, de már éjfél előtt elaludtam, majd 12 előtt 5 perccel ébredtem fel, muszáj valamiket ide biggyesztenem az magamnak utókornak. és kárpótolnom magam ezzel a klisé tumblr-ről csórt képpel

3 dolog amit idén tanultam, és nem akarok elfelejteni (a saját életemre vonatkozóan, mert igyekszem azt gondolni, hogy eddig is tudtam ezeket a dolgokat):

1. vagyis inkább beláttam, de értitek. nem számít, hogy mi van rajtam, és van-e rajtam szemfesték, ez nyilván nyilvánvaló, de igazából mégse, mert az unokatestvérem egy akkora bőrönddel jött haza 10 napra, mint egy fiókos szekrény. jövő nyáron pedig azt akarom csinálni a barátnőimmel, hogy mindenki homokos hajjal, lapos sarkú szandálban, csak szempillaspirállal az arcán megy el partizni, úgy ahogy van, hátha megvilágosodik az is aki eddig nem.

2. muszáj túllépnem, muszáj tudni elengedni. ah na jó, ez is sokkal jobban hangzott a fejemben,  de én már soha többet nem akarok mérges lenni, mert a legjobb barátnőm már egyáltalán nem a legjobb barátnőm (habár néha még azon gondolkodom, hogy mi van ha meghalt, hogy egyetlen semmi nincs a facebookján dec. 17 óta?) és szeretném elérni, hogy lelkifurdalás nélkül biciklizzek el mellette az utcán úgy, hogy épp csak egy helót vágok oda. és majd úgyis lesznek mások, vagy ha nem, akkor is maradt még jópár kedves barátnőm. 

3: nem szabad halogatnom, egyáltalán nem, semmit semm, mert kész katasztrófa, őrület, és akkora stressz, hogy már most refluxot kaptam.


Néhány videó, amiket idén többször is megnéztem: 
 
Ez a híres "We should all be feminists" TedX beszéd amit Chimamanda Ngozi Adichie mondott

Emma Watson He for She kampánybeszéde klasszikus

Opportunities look a lot like work- Ashton Kutcher beszéde a 2013-as Teen Choice Awards-on, nem rég fedeztem fel, 


Ask a Grown Woman: Beth Ditto a Rookiemag-on. Egyrészt nem elég, hogy Beth Ditto egy abszolút anti popsztár, kicsit nagydarab és elég leszbikus, emellett rettenetesen jó hangja van,  és mégis, mennyire jó fej? Biztos, hogy kifejezhetném sokkal kifinomultabban azt, hogy zseniálisnak találom, hogy mindenkit, akármit csinál, egyszerűen magabiztosságra és elfogadásra buzdít. Van ilyen videó Thom Yorke-kal is, ennél királyabb már úgysem lesz. Na jó, lesz, ez a Rookie nevű oldal, amit Tavi  Gevinson szerkeszt, és habár én már vagy 5 évvel lekéstem, mégis azt mondom, egyik legjobb oldal tinédzser lányoknak (vagy akárkinek), és azt mondom, hogy mindenki szálljon le a Velvetről meg a Glamour online-ról, és nézze meg ezt gyorsan. Én pedig csak csendesen azt kívánom, bár csak lenne egy ilyen oldal magyarul is, a magyar tinédzserlányoknak, és akkor nem kellene olyanokat hallanom a Libriben, hogy 4500? Abból inkább veszek egy felsőt. A jó tinédzserkorra azt hiszem nincs recept, (és a jó húszas évekre se, hah), és én nem is voltam igazán tudatos tinédzser, olyan tekintetben, hogy jesszusom, 16 vagyok, ezt vagy azt kéne csinálnom, meg hasonlók, de most úgy érzem, már ha ennek van értelme, hogy utólag is lehet egy kicsit oké, utólag is lehetek okos, utólag is megéri tudni, és okosnak lenni. Egyrészt, mert mert habár sok szempontból bölcsebb lettem, vagy okosabb, vagy csak egyszerűen nem érdekel, még mindig én vagyok, még mindig vannak hasonló problémáim, másrészt mert egy kicsit megnyugtató a lelkemnek.

Ez pedig a kedvenc könyvem idén:


Ez a könyv egy zsidó családról szól (megjelent a film is), az apa meghal, és összegyűlik a család a 7 napos zsidó gyászszertartásra. A főszereplő Judd, az egyik fiú testvér, akit mindemellett a felesége is elhagyott néhány héttel ezelőtt. Mindenféle bonyodalmak vannak, emellett rettenetesen vicces, tényleg. 
és ez is: 

Forgách András novelláskötetében 12 nőről van szó (meglepő), mindannyian nagyon különbözőek, de a novellák főképp a férfi-női kapcsolatokra és a családra fókuszálnak, a történetek végén egy váratlan fordulattal. 

Az új évet illetően pedig, hát ijedt vagyok és tanácstalan. Optimista is, igyekszem, de úgy érzem, most már 24 vagyok, ez már végképp az utolsó szekundum, hogy kitaláljam a nagy életvezetési tervet, hogy mi leszek, és mit csináljak, vagy valami történjen már. Nem fekhetek örökké a kanapén, és bámulhatom a félig lehullott karácsonyfa fényét. És a munka, a tervek és az ambíció is utoljára a motivációs videókban meg Ashton Kutcher szájából hangzottak szexinek, nekem ez leginkább félelmetes, ijesztő és nehéz, és ki akarok lépni ebből a szorongó ördögi körből, hogy én buta vagyok és szerencsétlen, ha már kétszer sikerül lediplomáznom, annyira csak nem lehetek buta. Próbálok az unokatestvéremre gondolni, aki most fogtechnikus Londonban, és nagyon keményen megdolgozott ezért, sokkal keményebben, mint amilyen keményen én valaha is dolgoztam, és ő arról beszélt egy spicces nyári estén, hogy mennyire fontos a kemény munka. Én másnap felháborodva beszéltem erről anyámnak a telefonban, mert téynleg, forrt a vérem attól, hogy mégis miért papol a jogász meg közgazdász barátnőinek a kemény munkáról? Mintha az egyetemistákat nem érné így is épp elég kritika azoktól, akik nem mentek egyetemre, hogy semmirekellők, nem dolgoznak, büfészakosok, melegedők, és hasonlók? Szeretném azt gondolni, hogy mi, akik napokig nem alszunk egy esszé miatt, és egész nap tanulunk, mi ugyan olyan keményen dolgozunk, és szeretném azt gondolni, hogy egyszer csak kifizetődik, hogy elolvastam a századik hülye publikációt is, és egyszer talán több ambíciót is megengedhetek magamnak mint amennyi lehetősége van az eladónak a DM-ben



Végezetül pedig az elmaradhatatlan macska, legyen boldog 2015-ötök!

3 megjegyzés:

  1. a kedvenc könyved nem látszik :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem látszik, This is where I leave you a címe, vagy mire gondolsz?

      Törlés
    2. köszi!
      az én böngészőmben a könyv képe egyáltalán nem látszik (minden más kép igen)

      Törlés