női dráma és nyafogás 1141. rész

kész szerencse, hogy még a határidő előtt észrevettem, hogy a szakdolgozat határideje szeptember 15 és nem 30. mondjuk 14-én úgyis elmegyek Montenegróba, ami még csak most derült ki, hogy elfogadták a jelentkezésem a nyári egyetemre, ami szuper.


de aztán, aztán fogalmam sincs, hogy van tovább, és a fiúm is igen különös választás elé állított. úgy értem, azt sem tudom mit mondjak, igazán. mármint, hogy csak így közölni velem, hogy ja,egyébként lehet, hogy hazaköltözöm, szóval szerintem ennek nem így kellene lennie. jó, nyilván, mit nyafogok, gyakorlatilag nem is lakom Budapesten, vagy legalábbis nem októberig, és akkor sem egészen biztos, de az ilyen hírt, hogy én tőled függetlenül amúgy Bp-től 400 km-re költözöm, szóval szerintem ez nem járja. főleg azért nem, mert ne Vác mértékű vidékre gondoljuk, vagy mondjuk egy városkára, hanem egészen komolyan vidék, 800 fős falucska, tornácosház, gyümölcsös, amit akartok, busz meg csak naponta kétszer, 10 km-re.

én nem értek ehhez, hogy komoly kapcsolat, nem tudom igazán, hogy hogy megy ez, de  ne állítson már senki ilyen választás elé, hogy én most vidékre költözöm, vagy hozzád költözöm. (mert a lakásból ki kell költöznie, miután a tulajdonos fiú eladja, vagy oda költözik a barátnője, vagy nem tudom) és akkor vagy haza költözik, vagy hozzám. és hogy ő fizet albérleti díjat. albérleti díjat! a fiúm! nekem! értem én ezt?
vagy hogy mondjam, engem ez több szempontból is bánt:
1. ha a fiúmmal lakom, akkor ő nem az albérlőm, hanem a barátom, akivel együtt élek, nem? tehát ilyen szempontból ez egy kicsit már szinte bántó is. arról nem is beszélve, hogy engem senki ne kenyerezzen le a pénzével ilyen módon, vagy próbáljon meg meggyőzni, hogy odaköltözhessen hozzám. másrészt meg ez most úgy néz ki, mintha a lakás lenne fontos, nem az, hogy velem lehet lakni
2. ne azért lakjunk már együtt, mert neki nincs hol laknia jelenleg. már azon is félig túl léptem, hogy én mindig is azt képzeltem, hogy csak akkor fogok együtt lakni valakivel, ha házasok leszünk, vagy legalább jegyesek, vagy mit tudom én. szóval ez már szinte nem érdekes, de ez a helyzet, hogy akkor én most vagy haza költözöm, (ami gyakorlatilag azt jelentené, hogy szakítunk, mert mégis hogy utaznék el állandóan Zalába 5 órát? mármint lehetséges lenne, persze, de ez olyan akkor nyilván szakítunk előbb utóbb tipusú megoldásnak tűnik,) vagy együtt fogunk lakni.
2.1. azt sem tudom, hogy lenne, hogy ilyen fura három műszakos megoldásban dolgozik a fiú, én meg sehogy, és nem csak, hogy én lennék a házicseléd, de ezt nem is tudom, hogy kell csinálni, hogy ő hétkor jön haza, én meg akkor kelek fel?
3. már elnézést, hogy ilyen nyilvánvaló dolgot állítok, de nem tem túl gyors ez egy kicsit? vagy lehet, hogy nem szeretem eléggé, bár én most úgy érzem, hogy eléggé.

amúgy meg eléggé bánt, hogy akkor most lehet, hogy ezért kell szakítani, mert nem akarok együtt lakni?