egyrészt, remélem, hogy ez nem valami kellemetlen trend kezdődőben, hogy minden évben, ill. tavaly is, megismerkedtem egy Pázmányos jogásszal, ami aztán jól katasztrófa lett, vagy legalábbis elég szomorú lettem ahhoz, hogy hetekre felmérgeljem magam. szuper jó, hogy a teológus is Pázmányos persze, egy pillanatra hadd röhögjek már föl keservemben legalább jogosan.

másrészt meg, még jó, hogy eldicsekedtem a suhanc unokatestvéreimnek, hogy nekem milyen unalmas és drámamentes tinédzserkorom volt, hát tessék, a fagyi csak visszanyal 5 évvel később, hogyaszongya, nem hívnak meg a szilveszteri mulatságra, mert most egy olyan lánynál lesz, akit nem ismerek annyira, vagy nem tudom, ez tulajdonképpen tisztázatlan körülmény, de már bulizni sem hívnak meg, mert T barátnőm bejelenti, hogy azért, mert ez egy másik társaság, ami egyébként 5 fős, és aminek ő is most lett tagja, és ebből egyet nem ismerek a másik két lányt igen, a harmadik meg Sz, aki szintén jó barátnőm, vagy legalábbis ezt hittem. tehát mivel ők gyakorlatilag csak együtt járnak el, én meg "nem vagyok a társaság tagja" gyakorlatilag kizáródtam a barátnőim közül. igazából ez annyira bántó, hogy gyakorlatilag szólni se tudok, mert nekem ez a két lány volt a társaságom, plusz az unokatestvérem, T egy másik barátnője, és még a legjobb barátnőm gimnáziumból akivel szintén nem beszélek,  ill. az alapján ahogy válaszolt a karácsonyi üzenetemre, feltételezem, hogy nem kifejezetten kíváncsi rám, (jó, vannak még több barátnőim, de ők csak néhány barátnő mindenhonnan, nem társaság igazán) szóval most úgy tűnik a challenge 2014 az, hogy legyenek hirtelen új barátaim, mert a barátaim, akikről azt hittem, hogy a barátaim úgy tűnik már kicsit sem kíváncsiak rám, és igazán, nem tudom mit követtem el, hogy senki sem akar velem barátkozni.

(igazából már azt sem tudom amúgy hogy milyen vagyok, az egyik tanárom azt mondta rám a Corvinuson, hogy olyan halott, és túl nyugodt, mások meg, hogy én vagyok a legszarkasztikusabb ember a világon, és akkorm most mi az igazság.)