tegnap meg volt ez a juróp on track-es izé, nem tudom, minek nevezzem, kerekasztal beszéltetés, meg az elején Bibóról beszéltünk okosságokat, komolyan nem tudom, mikor stresszeltem ennyire utoljára, hogy én majd egy csomó embernek egy politikai filozófusról meg a munkájáról beszéljek (ide is kell linkelnem, -bár nincsinek illúzióim, tudom, hogy senki nem fogja elolvasni, de ha mégis, és kevés az időtök, akkor inkább az utolsó 20 oldalt- nehogy már ne legyen kellő elméleti megalapozottsága ennek a blognak (:DD), főleg miután mások ilyen okosakat posztolnak, én meg a következő sorban bizonyára mindjárt valami egy fiúról fogok rinyálni, jó szokásomhoz híven, na jó nem, azért azt még elmondom, hogy arra már azért rájöhettem volna, hogy nem születtem nem hogy showmannek, de még jó előadónak sem igazán, és állandóan elfelejtem mit akarok mondani (és ha szerencsém van, elfelejtek angolul is, vagy németül jutnak eszembe szavak,wtf), pedig ebben nagyon érdekes dolgokat vet fel, mint mondjuk, hogy a Dózsa féle parasztháborútól eredezteti K-Európa lemaradását a társadalmi fejlődésben, és hogy pont ez vezetett, ill, adott táptalajt a szocializmus kialakulásának, de a kedvencem, hogy a kapitalizmust egy átmeneti helyzetnek tekinti a szocializmus felé (bizonyos mértékben), meg még csupa számomra igen érjdekes gondolatok, hogy mindent egészen a kereszténység kialakulásától eredeztet, és gyakorlatilag mindenről beszél ami eszébe jut jelentős volt a történelemben, na de ki vagyok én, hogy kritizáljak bárkit is, aki ilyen komplex műveket volt képes írni. de azért azt nem tudom szó nélkül hagyni, hogy milyen sokan milyen rettenetesen beszélnek angolul, hogy olyan erős akcentusuk van, hogy csodálom, hogy a nem magyarok megértik, hogy mi van, kedves bácsik nénik  ott a minisztériumban, inkább az angol órákat ha átgondolnátok ahelyett, hogy harmadik nyelvekkel terrorizálnátok a gyereket.
 jó, jó, nem fogok itt pattogni, mert a prezentálás vagy minek akarjuk nevezni egész jól sikerült, csak egyszer volt olyan, hogy elfelejtettem, ill, gondolkodnom kellett azon a kifejezésen, hogy capitalist society (nevessetek nyugodtan), és csak egy lány trollkodott bele mindenféle részben oda nem illő kijelentésekkel amiknek egy részét elég előítéletesnek és szetereotípiákra alapozottnak éreztem, meg olyanokkal, hogy elkezd beszélni a lisszaboni egyezményről és akkor elfelejti mi volt benne. viszont aztán volt az a rész, amikor a projektet vezető belga fiúcska tett fel mindenféle kérdéseket az európaiságról, meg a politikai aktivitásról, és hogy hogyan szemléljük a magyarságunkat és mi van ezzel az általános pesszimizmussal, meg negativitással, amit annyiszor mondanak a magyarokról,és hogy egyet értünk-e vele, és egy rakás másik kérdés, politikáról, az iskoláról, hogy akarunk-e költözni, mobil-e a magyar társadalom, ha nem miért nem, brain drain, és akkor azok akik kénytelenek  vagy muszáj külföldre menniük. (jó, és akkor következzen a már megint gyermekien áradozom arról, hogy milyen zöld szeme van ennek a fiúnak, milyen, hát csodálatosan, és milyen érdekes kérdéseket tett fel, és némelyik viccén mindenki visítva nevetett, nem dobnám ki az ágyamból komolyan úgy viselkedem, mint egy kiéhezett frissen elvált negyven küröli nő, aki még mindig menyecskének hiszi magát, pofátlanul szekszin öltözik és a gyereke csak 5-6 évvel fiatalabb nálam)

ezt a posztot amúgy tegnap akartam megírni, mert gigantikus vigyorral a fejemen jöttem haza hajnal egykor, meg mindenféle pozitív gondolattal, de most tisztára elfelejtettem.
ennek ellenére engem egyébként kicsit felháborít, amikor azt mondják, hogy valakinek muszáj külföldre mennie, vagy kénytelen, vagy nem tudom, persze ez részben megfogalmaz kérdése, de szerintem nincs olyan hogy muszáj. ilyet csak az okoskodó folyóiratok mondanak, hogy muszáj, egyszerűbb, talán, mert amikor ilyeneket hallok, hogy a nem tudom kinek a kicsodáját felvették orvosira Berlinbe úgy hogy némelyik érettségije hármas volt, akkor én egyrészt nem tudom mit gondoljak, hogy ez jó-e vagy nem, és megint csak, ki vagyok én, hogy itélkezzek, amikor olyan távol állok a Nógrád megyei cigánygyerektől akinek van 6 testvére és az egyik szülője legalább munkanélküli, mint amennyire lehet,  de ha valaki annyira egyetemre akar menni, akkor úgy is elérheti valahogy,nem? nem gondolom magam valami napellenzős idealistának, de nem kell elképesztően okosnak lenni, hogy megcsináld az érettségit elfogadható jegyekkel,
másrészt meg ez hogy kell, hogy hogy kell, amikor az okos állambácsik szerint meg lehet élni 47 ezerből, és ha valakinek tényleg ennyiből kell megélni (amiből feltételezem, hogy a politikus bácsik egy pár cipőt vesznek maguknak vagy a feleségüknek), addig vannak emberek akiknek nem hogy albérletre vagy kolira, de egy vonatjegyre nincs pénzük, hogy elküldjék a gyereket egyetemre, akkor mégis hogy ne lenne az választás, hogy valaki külföldre megy tanulni? úgy értem, az olyanok, akinek itt sincs pénze egyetemre menni, ők hogy mennének külföldre? vagy egyáltalán,hogy kényszerülhetnének arra, hogy külföldre menjenek?én nekem egyfolytában az jut eszembe, hogy nekünk nincs annyi pénzünk, hogy ténylegesen rákényszerüljünk arra hogy külföldre menjünk egyetemre. (és itt most zárójelben kicsit tikon nevetek és háborgok egyszerre a bajszom alatt, hogy amikor a szüleim barátai arról panaszkodnak, hogy nincs idén 80 milliós forgalma a cégüknek, ez már megint csak egy hanyag módon kiragadott számadat, és ebből még adóznak meg nem is az egész az övék persze, no de kérem már. amúgy persze, én is szomorú lennék a helyükben, a szüleimnek sincs ennyi pénze. annyi mint volt, vagy nem tudom.)