meg aztán elkezdtem írni a szakdolgozatom elméleti kereteit,-ja igen, azt amit már minden normális ember megírt decemberben, ha nem hamarabb- de ilyen apró konceptuális problémáim akadnak, mint mondjuk definiálni, mi az, hogy elit, mikor erről szól az egész dolgozat majd, vagy legalábbis benne van ez a szó a címében, így talán viszonylag fontosnak titulálható. a dolog amúgy már olyan szintre jutott, hogy nem csak hogy van félkész konceptció arról, hogy a szempontok hogy következnek majd egymás után, de az irodalmakból random mondatok eszembe jutnak, és akkor kellemetlen kényszert érzek, hogy éjjek kettőkor a 9865. Borgias rész közben elaludva, majd felriadva, elkezdjem keresni, hogy melyik cikkben volt ez és melyik szemponthoz kellene hozzáfűzni, nem panaszkodom tovább, legyen annyi elég, hogy még 3 hétig szinte biztosan nem tudok járni=iskolába menni, ennek ellenére kezd stresszelni a dolog, mit hazudjak.
mindegy, kárpótlásul ízléstelen zenékkel kárpótolom magam youtuberól,amiket c kategóriás klubokban hall az ember, és amiket inkább nem linkelet ide, túlságosan rontanák a jó hírem.
A Borgiasról* meg az jut eszembe, hogy ez a legújabb szórakozásom, (meg gondolom a középkorban játszódó könyvek,muhaha) eléggé szórakoztat, szekszi akcentusokra lelhet a néző időnként, bár az eye candy faktora viszonylag alacsony, ha csak nem papokra és közékorú vagy inkább idősödő férfiakra bukik az ember, mondjuk az ifjú bíboros már-már szemrevaló, csak ne lenne az az undorító világos lila holmi rajta időnként, ahh, de várjunk csak civilben meg eléggé kiábrándító, illúziórombolás ez a javából.

*amúgy esélyes, hogy ennek köszönhetően álmodtam azt, hogy egy rakás templomos lovag közt voltam(a XV. században voltak még egyáltalán templomosok?),-az egyetlen lány, de ez nem tűnt fel, amúgy- és mindannyian elkezdték megölni egymást, majd hirtelen egy tornacsarnokban lettünk, ahol Asterix és Obelix méretarányú férfiak kezdték öldökleni egymást kevés sikerrel, majd megérkezett a doktorbácsi fejű főfő akarki, és akkor ő megölte mindkettőt, úgy hogy megfogta a lábukat (wtf?), majd odajött hozzám, és kedveskésen megkérdezte, hogy van az adrikánk? ugye, hogy tudod most te következel?
aztán itt felébredtem, szóval még nem tudok beszámolni arról,hogy milyen meghalni, ha valaki ezt akarta volna kérdezni.