2011. március 10.

a tanárnéni azt mondta, hogy kissé monoton az előadásmódom,még szerencse, hogy nem készülök akadémiai pályára, de egyébként nagyon logikus volt, hár szerintem meg sajnálom,de magamhoz képest rettenetesen jó voltam, csak 2 szónál akadt meg a nyelvem (negotiable, scapegoating) és csak egyszer felejtettem el mit akarok mondani, nem akadoztam, elfogadható volt a kiejtésem,és nem voltam annyira cincogóan halk sem.
de ha a tanárnéni tudná, hogy némelyik definíciót az urban dictionaryről szedtem....
legalább annyir örömöm van,hogy megjavíttattam az ipodom. és már csak négyet kell aludni.

1 megjegyzés:

  1. Ahh,pont nem rég éltem át hasonlót. Mikor előadtam egy 400fős előadóban, és jöttek be az emberek, én meg csak beszéltem,még zsűri is volt,azt hittem meg fogok pusztulni. De annyira jó volt, nem remegett a hangom, végre, erre készültem 2 hónapig lélekben,hogy ne remegjen, jó lesz, meg tudom csinálni. Jó is volt, majdnem ugrálva mentem a helyemre. És erre mikor vége az egésznek, odajön hozzám az oktatóm,és azt mondja hogy "kár, hogy remegett a hangod."

    és akkor megkérdezem a barátom,hogy jaj ne,ugye nem remegett,én nem is éreztem h remegett volna?! ő meg tökre mondja,hogy nem, nem, tényleg nem. és akkor megnyugszom.

    és akkor hazajövök,és olyan email vár egy hallgatótól,hogy "tökre jó voltál, nem kellett volna, hogy remegjen a hangod, jól ment"

    összetörtem. most megint 1 évig tart összeszednem magam... :(

    utálom az ilyet!!! pedig magamhoz képest ez olyan szuper volt... na mindegy,csak ki akartam önteni a lelkem. :)

    én is "csöndben" olvaslak csak régóta, már nem is tudom honnan jutottam ide. mindegy. :)ű

    (egyébként mi az a "scapegoating"?)

    VálaszTörlés