Furcsa,hogy mindig az elesett segít a még elesettebben.
AZ is fura,hogy reggel mindig relatíve jó kedvem van,este meg a pokolba kívánok mindent és mindenkit. Főleg az anyukámat aki azzal zaklat kiket akarok meghívni a hétvégére, annak ellenére hogy tudja senkit. Imádom amikor emlékeztetnek a népszerűtlenségemre.
A plitológia órámon meg van egy cuki fiú aki át akar íratkozni statisztikára. Ez az én szerencsém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése