2014. november 12.

Egy kicsit nem kapcsolom be az internetet és most már biztosan tudhatom, hogy nem fogom tudni letölteni az egészet mielőtt bevezetik az internetadót és akkor mindenféle drámai esemény történik, mint hogy az egyik volt csoporttársam a 444-nek adott interjújában deklarálja, hogy nem tör miniszterelnöki babérokra, tüntetés, az emberek még mindig furák facebookon, a nagyanyámnak szüksége van majdnem félmillióra, micsináljon a család, közben meg még 24 is lettem. 24!

Persze mindenki (főleg akik még csak 23-ak) azt mondja, hogy ha 24 éves vagy, akkor végképp felnőtt vagy, illetve nem kínosan fiatal felnőtt, nem egy egyetemista a ránctalan arcával és világmegváltó ideákkal a koszos tornacipőjében, hanem igazi felnőtt. A nagyanyámnak ilyenkor már volt egy óvodás gyereke, és gondolom hamarosan meg kellene ismernem a férjem ahhoz, hogy 30 évesen gyerekem legyen, vagy megházasodjak, vagy akkor most hogy lesz ez. Én nem így képzeltem ezt, hogy sutty, egyszer csak vége, öreg leszek és ráncos. Mondjuk a Nők Lapja arcápolási tippjeihez még mindig kínosan fiatal vagyok (puffadt szemek, szarkalábak, hah, mit nekem). De most akkor mégis, hogy van ez, hogy 24? Most akkor meg kell sértődnöm, ha a nénikék letegeznek? És nekem már nem szabad teccikeznem senkit? Magáznom kell a kortársaimat? Ne boruljak ki, ha egy kisgyerek csókolomot köszön? Hordhatom a vállamon keresztben a táskám, vagy túl öreg vagyok hozzá? Vásárolhatok a Forever 21-ban vagy a Stradivariusban? Öreg vagyok a kedvenc piros Superga tornacipőmhöz? És a kicsit koszos, fonott karkötőkhöz amik már vagy 5 éve a csuklómon vannak? Vagy csak akkor leszek öreg, ha annak gondolom, érzem magam?

Én még egyetemre akarok járni, éjjelig ülni a könyvtárban,papírpohárból teát inni és pötyögni a laptopomon, mindenféle nagy örletekről meg tervekről répatorta mellett beszélni, előadássorozaton ülni, vagy esszéket írni, vagy mit tudom én. Én nem tudok még ilyenekre gondolni, hogy fizetés, háztartás, munkaidő, lakásbiztosítás, és hasonlók. Még azt is csak most tudtam meg, hogy az ember átviheti a lakáshitelét másik bankhoz, vagy hogy a piacon milyen olcsón lehet kávét meg kozmetikumokat vásárolni.

Tényleg csomó mindent nem tudok, talán azért mert nem is akarom tudni, vagy csak élek az idült tudatlanságomban, fogalmam sincs, de néhány napja olvastam néhány tippet szalagavatós frizurákról és sminkekről, amit otthon is el lehet készíteni, ha pénzt akarunk spórolni. Pénzt.akarunk.spórolni. 18 évesen mikor jutott nekem eszembe, hogy pénzt spóroljak? Most sem igazán tudom, hogy kell pénzt spórolni. Annyit tudok, hogy szeretnék egy gyapjúpulóvert, minél olcsóbban, meg egy fekete bokacsizmát.

Nem tudom, hogy kell rendesen banános palacsintát sütni, hogy ne nézzen ki úgy, mint egy koszos rántotta (néha sikerül, de ez esetleges) rendesen szakdolgozatot írni, nem halogatni, vagy effektíven, lelkifurdalás nélkül bliccelni a BKV-n. Nem tudom igazán, hogy kell szocializálódni egy hétszáz fős konferencián, vagy úgy egyáltalán. Nem tudom, hogy kell állandóan együtt lenni a fiúmmal úgy, hogy közben ne kapjak gutaütést, mert a saját dolgomat nem tudom megcsinálni, az egész lakás egy könyv, és ruhakupac, és nincs időm, meg energiám rendbetenni. Nem tudom igazán, hogy kell kezelni a kapcsolatokat, a munkamegosztást, vagy hogy kínos helyzet nélkül azt mondani, hogy pakold ki a mosogatógépet, nekem nincs időm. Nem tudom, hogy kell nem elaludni az unalmas filmeken, és aztán nem piszkálni egymást emiatt, és erőfeszítést tenni, hogy ne mindig rántottát együnk reggelire, pedig én borzasztóan szeretem a rántottát.

 Még egy dolog, amit nem tudok még jól csinálni az az egyensúly. Mintha mindenki erről beszélne, hogy párkapcsolati egyensúly, meg munka- magánélet egyensúly, pénzügyi egyensúly, és hogy a fizetésünk mekkora részét költsük albérletre, vagy hiteltörlesztésre, meg hogy mennyit takarítsunk meg mindenképpen, no, hát nekem mindezekről fogalmam sincs.
Mármint én egész júliusban és augusztus nagy részében is azzal nyugtattam magam, hogy a nyár az egy jó dolog, csak a jóra akarok emlékezni, közben meg annyi dráma volt, hogy a bőrgyógyász (!) felírt egy doboz nyugtatót (!) és anyám egy ponton felajánlotta, hogy majd ő felhívja ezt a fiút és kiosztja, de aztán ez nem történt meg, és a nyugtatót egyszer vettem csak be, viszont a lelki egyensúlyomra még mindig fel voltam esküdve, főleg, hogy ha egy jó dolog történik, annyira felvillanyozódom, hogy egyszerűen minden vacakság mintha eltörlődött volna. Mintha elfelejteném, vagy nem is tudom, mert én csak olyan dolgokra akarok emlékezni, ahogy esszük a lelkváros lángost a Balcsin és mindannyian visítva röhögünk amikor bokáig süllyedünk a vízbe a rizsföldre emlékeztető strandon, vagy amikor a fiúval ültünk a Margitszigeten az aranyló délutáni napsütésben a végén, ahol még soha nem ültem. Kivéve, hogy a lekváros lángos megfeküdte a gyomromat, és a pad kényelmetlen volt, amellett, hogy nem is volt igazán mit mondani, és egyáltalán, egy kicsit unalmas volt.
Talán még azt sem tudom, magamnak mi a jó, nem hogy másoknak, nem hogy másokkal együtt nekem is. Talán tényleg igaz, hogy az igazán fontos és nehéz dolgokról soha senki nem tanít semmit.

Voltam egy felhőkarcolóban! Avagy a nap, amikor tériszonyom volt. 




7 megjegyzés:

  1. Senkinek semmi joga megmondani, hogy viselkedj. :)
    Én most 32 vagyok, és a megadott jellemzés nagy része igaz rám. Kit érdekel, ki mit gondol?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudom, tudom, teljesen igazad van, bár rossz pillanataimban akaratlanul is úgy érzem, hogy a nyolcvanat töltöttem be, nem a 24-et :D

      Törlés
  2. Helló! :) Most röhögtem fel, hogy én mennyi mindent nem tudok.
    Palacsintát lehet tudok azért, meg rántottát ami a legtöbbször bmv kaja lesz és a végén lecsó is lehet. Szóval belül néha negyven vagyok, pedig még 26 vagyok csak. Vicces ezt leírni, olvasni is, még viccesebb. Lesz ez még jobb is gondolkodás elég jól hangzik, csak tenni kell úgy érzem, a magam kárán tanulom meg. Remélem minden rendben lesz, dobjunk hatost és lépjünk tovább 6 mezőt és kész! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) remélem, ezt nem veszed sértésnek, de én teljesen azt hittem, hogy valami 22 éves zöldfülű (bölcsész?) vagy :D

      Törlés
    2. Bóknak veszem a bölcsészt is, meg a 22 évet is. : DDD

      Törlés
  3. én tanítok. másról sem beszélek, csak igazán fontos és nehéz dolgokról;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de a tanárok mindannyian nehéz és fontos és felelősségteljes dolgokról beszélnek, nem is értem, hogy bírják az egész súlyát! :)

      Törlés